MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1983
1983-11-17 674. öe. - 1983_VB 674/8
- 2 tületi ülésein lényegi kérdéseket tárgyalnak, a párt normái érvényesülnek, szabadon lehet véleményt mondani és vitázni, löbben szóvátették hogy néha a vita szétfolyó és az összefoglalók is túlzottan hosszúak, de végülis érdemi határozatok születnek. A kerületi PB munkájában javultak az arányok, de a szükségesnél még mindig kevesebbet foglalkoznak elvi, ideológiai kérdésekkel, az értelmiségi jellegű pártszervezetek gondjaival. A kerületi pártbizottság titkárai között nincs kellő egység. Ennek okai még a választásokhoz nyúlnak vissza, akkor szinte mindegyikük uj volt funkciójában. Minkafelfogásban, hatáskörök kérdésében Ai miért felel/, az apparátus felügyeletének elosztásában, a munkamódszer, a munkastílus kérdésében sok vita volt köztük. A viták csillapodtak ugyan, de nem oldódtak fel. Legélesebben Gál és Oroszi elvtársak között jelentkeznek ezek az ellentétek, de érezhetőek ezek - bár visszafogottabban - Gulyás Judit elvtársnő részéről is. A vezetői értekezeleteken szervezési, munkaelosztási, programegyeztetési kérdésekkel foglalkoznak, olyan tartalmi kérdések melyekben viták vannak ritkán kerülnek ott egyeztetésre. Gál elvtárs egy-egy feladat kiadásánál nem egyszer megsértette a titkárok hatáskörét, munkamegosztását. Különösen káderkérdésekben voltak ezek gyakoriak, és tovább élezték a közte és Oroszi elvtárs közötti viszonyt. Az is egyedülálló a kerületek pártbizottságai közül, hogy a KISZ-el az első titkár, és nem a PTO-s titkár foglalkozik. Gál elvtárs nem használja fel kellően a vezetői megbeszéléseket arra, hogy a budapesti első titkári értekezletekről, a munkabizottságok üléseiről, a neki megküldött információs anyagokról, határozatokról, a titkár-társai gyorsan és kellően informálja. Előfordul, hogy a titkárokhoz ezek az anyagok, információk akkor érkeznek el, amikor már aktualitásukat elvesztették. Ezek az ellentétek a belső apparátusban is fellelhetőek. Az apparátust megosztja az is, hogy abban sok a volt Ganz-Mávagos. /A 26-ból 7 politikai munkatárs és a szakelőadók és adminisztrátorok többsége./ Ezek egyrészét Gál elvtárs "örökölte" ugyan, de az adminisztrativ és ügyvitelt ellátók közül sokan már az ő időszakában kerültek be. Ezekre az elvtársakra az apparátus tagjai ugy tekintenek mint Gál elvtárs bizalmasaira, elkötelezettjeire, kiszolgálóira. Igaz, hogy az utóbbi időben más üzemekből, intézményekből is kerültek be politikai munkatársaknak /8-lo fő/ ez javitotta a belső arányt. Arra a vezetők ügyeltek, hogy kifelé ezek az ellentétek ne menjenek, szélesebb körben ne érződjenek, a pártmunkát az üzemekben, intézményekben ne zavarják. 8