MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-11-03 646. öe. - 1982_VB 646/30

- 23 A lakosság és a dolgozók körében jó visszhangra talált ennek bevezetése, ugyanakkor jelentkeztek szélsőséges megnyilatkozások is. /Pl. az ebédidővel, valamint a munkahelyen töltendő idő meghosszabbodásával összefüggésben./ Napjainkban viszont növekvő mértékben tapasztalható a pénteki munkaidő önkényes csökkentése, ami a munkaidőalap további jelentős mérséklését vonja maga után. Ez ellen a leghatározottabban fel kell lépni. Budapest fejlesztése terén elért eredményeink, alapvetően a lakáshelyzet javulása, az óvodai, bölcsődei problémák megoldása, a kiegyensúlyozott ellátás megtartása, számos új létesítményünk elkészülte közvetve és közvetlenül is szerepet játszik abban, hogy a lakosság életkörülményei az elmúlt két és félévben tovább javultak. Céljainkkal összhangban az életszínvonal megtartásának általános feltételeit a fővárosban is sikerült biztosítani. Sok vonatkozásban előrelépés történt, jobb, javuló feltételek között élnek ma a budapesti emberek. Azt is tudjuk azonban, hogy egyes rétegek, személyek életkörülményei eltérően alakultak, esetenként romlottak. Párttagságunk és a széles közvélemény értékeli és félti az elért eredményeket, tudomásul veszi azokat az intézkedéseket is, amelyek közvetve vagy közvetlenül érintik az életkörülményeket, az életszínvonalat. Belátják azt, hogy ha az állami irányítás nem képes a termelés területén olyan feltételrendszert kialakítani, amely biztosítja az egyensúllyal, fizetőképességünkkel összefüggő gondjaink megoldását, akkor csak a felhalmozás és a fogyasztás visszaszorításával lehet a gazdaság helyzetét átmenetileg stabilizálni. A lakosság döntő többsége ezért ma már nem a fogyasztói árak stabilitását kéri számon, hanem azt teszi kritika tárgyává, hogy a vezetés egy évre előre sem tudja elképzeléseit, intézkedéseit megbízhatóan eltervezni, kapkodást, rögtönzést, ellentmondó intézkedéseket és magyarázatokat tapasztal, amit nem képes megérteni. Ezért sokan nem tudják elfogadni azt az álláspontot sem, hogy az életszínvonal megtartásával összefüggő célkitűzésünk teljesült. 30