MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1982

1982-04-21 632. öe. - 1982_VB 632/46

- 9 ­mérés alapján megállapítható, hogy a jelenlegi mozgóbérará­nyok nem biztositják a hatékony anyagi ösztönzést. Az éves szinten kifizetett mozgóbér, prémium a jövedelem 5 %-át sem éri el. /A megkérdezettek véleménye szerint./ Emlitésre méltó a mellékjövedelmek kérdése. A megkérdezettek 4 %-a jelölt meg szakmai, és szintén 4 %-a nem szakmai jelle­gű mellékjövedelmet. A műszaki értelmiség hátrányban van a fizikai dolgozókkal szemben, mert túlórázással nem tudják növelni jövedelmüket. Azok számára, akik mellékfoglalkozást vállalnak, nagy több­ségüknél ez fizikai munkavégzést jelent. A mellékfoglalkozást kényszerhelyzetnek tartják, mert a fő munkaidőben végzett mun­ka alapján jövedelmük nem elegendő. A mellékfoglalkozásban végzett tevékenység nem mindig a vég­zettségnek megfelelő. Sokszor szakképzettséget nem igénylő munkát végeznek, amivel gyakorlatilag "kopik" a végzettség szellemi szinvonala. A jelenlegi jövedelmi viszonyok a ter­melési értékben alacsonyabb szinvonalu, illetve a jelenleg, vagy hosszútávon társadalmi szinten kevésbé hatékony terüle­tekre vonzzák az üzemi műszaki értelmiséget. Az eláramlás el­sősorban a kvalifikált, tehetséges munkaerőnél jelentkezik. A felmérés során felszinre került, hogy a műszaki értelmiség egy része az anyagi elismerés hiánya mellett az erkölcsi meg­becsülés hiányát is tapasztalja. Az értelmiségi munkában a siker maga a teljesítmény és annak vállalati, társadalmi elismerése, de nem közömbös, hogy csu­pán hivatalos állami megbecsülést kapnak-e, vagy a társadalom értékrendjében kerülnek-e magasabb pozicióba. Élesen vetődnek fel a pályakezdők és a fiatal műszaki értel­miség körében, jövedelmükön túlmenően, szociális viszonyaik. U

Next

/
Thumbnails
Contents