MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1979
1979-10-17 568. öe. - 1979_VB 568/11
- 10 együttműködhessenek. ^ A határozati javaslat pályairányítással kapcsolatos témája többet sugall annál, mint amennyit a Fővárosi Tanács végzett az adott időszakban. Az oktatási berkeken belüli jobb kooperáció megteremtéséről van szó. Ez pontosítást igényel a javaslat véglegesítésénél. Horváth Attila; A jelentés reális. A szakmunkásképzés fővárosi irányítás alá kerülése szerencsés döntésnek ítélhető, jó eredményeket értek el. Dicséret és köszönet illeti azokat az elvtársakat, akik e nehéz feladatot jól megoldották. A tartalmi nevelési feltételek kialakításakor egy sor kérdésben meg kell változtatni az eddigi hagyományokat. A változás sok tekintetben problémát takar: nemcsak a gyerek motivációk gyengék, az üzemi érdekeltség sem olyan egyértelmű. A lemorzsolódások a segédmunkás utánpótlást fedezik. A fővárosban ilyen kategória már nem létezik. Probléma az is, hogy a végzés után a tanuló nem a képesítésének megfelelő állásban helyezkedik el. Az objektív okok mellett szubjektív tényezőkkel is találkozni lehet a szakmunkasképzseben, itt figyelembe kell venni az iskolán kívüli tényezőket a bérkérdésen is túl. Egyes szakmák presztízse érdekében többet tehetnének a helyes szemlélet kialakításáért. Osztályuk szívesen segít a Fővárosi Tanács és a minisztériumok tárgyalásában, a jó megoldások érdekében a VI. ötéves tervi célkitűzéseket illetően. Méhes Lajos; A jelentés korrektül megfelelt annak a célnak, hogy tájékoztatást adjon a fővárosban folyó szakmunkásképzésről, s a fejlesztés további útjáról. Javasolja, hogy a VB fogadja el a jelentést, s azokat a javaslatokat, amelyek a tervezet végén szerepelnek. Megállapítható a jelentés alapján, hogy a szakmunkásképző intézetek tárgyi-személyi feltételei javultak, s a nevelő munka színvonala fejlődött az elmúlt időszakban. Az egységes irányítás a kezdeti zökkenők után egyenesbe került, és beilleszkedett az egész oktatás egységes irányítási rendszerébe. Ennek megállapítása fontos politikai kérdés számunkra. Kedvezőnek tartja, hogy az 1976-os nyitó állományról -338-ról 1980-ra 415-re emelkedett a saját tantermek száma. Ez nemcsak abszolút számban jelent növekedést, hanem minőségi változást is mutat, aminek örülni kell. E téma kapcsán a társadalomnak szinte minden problémája felszínre kerül, pl. általában milyen a munkaerő mérleg az egész fővároson belül, vagy a bérezés problémája, s a Hámori elvtárs által felvetett probléma. Azokra a kérdésekre kell korlátozódni, amelyek szigorúan ehhez a problémakörhöz közvetlenül kapcsolódnak. Ide tartozik az iskolák helyzete, állománya és a népesség alakulása az elkövetkező időszakban. Iskolák, intézmények, vállalatok közötti együttműködés; a főváros és az agglomeráció kapcsolata; a VI. ötéves terv problematikája. Ezeken a kérdéseken túl is marad jócskán tennivaló, amiel foglalkozni kell. Az élet minden tekintetben rákényszerít bennünket arra, hogy a szakmunkásképzést illetően a realitásokból induljunk ki. M