MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1978
1978-03-22 528. öe. - 1978_VB 528/5
- k Dienes Béla elvtárs: véleménye az, ami az előterjesztésben van csupa bölcs dolog, nem lehet támadni, de ilyen sok bölcsességet már régen és sokszor leírtak és az elképzelésektől sokszor elmaradtak. A szelektiv iparfejlesztés miatt most sok a gondjuk a minisztériumoknak azért, hogy mit kell csinálni 199o-ig. A budapesti ipar nem marad el az országos átlagtól, hiszen a munkaerő, a tudományos munkásság itt a legfejlettebb. Olyan építkezésre volna szükség, amelynek során uj, korszerű telepek létesülnének, munkahelyek alakulnának ki. Véleménye az, ha nem keresnek uj elemeket, nem fognak megvalósulni a leirt elképzelések. Olyan, célokat nem szabad kitűzni, amelyekről^ látszik, hogy nem valósulhat meg. Példaként emliti a bölcsődéket. Ezen a területen igen nagy az elmaradás. De felveti, hány munkaerőt lehetne megtakarítani, amikor 2 gyerekre kell egy felnőtt dolgozó, s ha beteg a gyerek a dolgozó a fele munkaidejét sem tölti le. Tehát hol van a munkaerő megtakarítás? A szűk épitőipari kapacitást már tovább nem lehet terhelni, a társadalmi kapacitásokat mobilizáljuk. A kereskedelmi létesítményekkel kapcsolatosan, felveti, a tőkések hatalmas bevásárló központokat épitenek, mert igy a fajlagos munkaerő igény sokkal kevesebb, mint a kisebb üzleteknél. Ha nem keresik a lehetőséget a várható munkaerő helyzethez, akkor ezek az elképzelések sem teljesülhetnek, miután ezek még sokkal magasabbak, mint a mostaniak, amelyeket szintén nem tudnak teljesiteni. Ugy véli, érdemes lenne ezeket a körülményeket bemutatni, a politikai vezetés kell, hogy ezen gondolkodjon. Ugyanakkor ezek az elképzelések szükségesek, kellenek, de jobban kell igazitani a lehetőségekhez. Budapesten az ipari létesítmények épület-állaga siralmas. Az helyes, ha a vidéki létesítmények korszerűek, bár ez sem általános. Nagy gondnak minősiti azt, hogy Budapesten nem lehet épitészeti kapacitást szerezni olyan vállalatoknak sem, amelyek a nemzetközi követelményeknek megfelelnek, ez nem jó dolog. El kell indulni valami felismerésnek, hogy mennyi munkaerővel lehet számolni, hogyan lehet azt jól elhelyezni, akkor talán közelebb jutunk a célokhoz. Parnicsán elvtárs; az a véleménye, a lirt dolgok igazak. Az an2 r ag jól mutatja a beruházó, fejlesztési igényeket, ugyanakkor bemutatja a kapacitás és az igények közötti feszültségeket is. Furcsának találja azt a fogalmazást, amely szerint még a napi feladatokat sem sikerül megoldani és emellett már 199o-2ooo-re mutat előre. Jó a távlati fejlesztés, de sokkal több gondot kell forditani napjaink problémáinak megoldására. A mennyiségi lakáshiány, a minőség javitásának kérdése nagyon komplikált dolog tervezési vonalon is. El kellen most már dönteni, hogy egyöntetű szép városképet kapjunk mindenütt, de ez ne menjen a minőség rovására. Gyakoriak a tipusváltások. A régi, jól bevált tipusok, az egy lakásra jutó élőmunka óra tekintetében 34o-36o óra között volt, most mivel nagyobb a ráfordítás ez 56o óra körül van. S
