MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1977
1977-10-26 518. öe. - 1977_VB 518/44
- 42 Fegyelemről: Az a benyomásom, hogy az utóbbi években lazult a fegyelem, nagyobb az elnézés, anemtörődömség. Nem javult megfelelően a munkaszervezés. Az építkezéseken, ipari létesítményeinkben, de a hivatalokban is csellengő embereket látni, a szerződéses fegyelem igen laza, sok a rongálás, károkozás, a határozatokat számos esetben nem hajtják végre. A munka minősége pl. az építkezéseken, ut- és lakóház felújításoknál, de az ipari termékeknél is sokszor nem megfelelő. Sokszor ott sem dolgoznak teljesítménybérben, ahol pedig lehetne. A vezetők a fogyatékosságokat, fegyelmezetlenséget sokszor nem is teszik szóvá, nem vállalják az összeütközést. A határozott fellépésű, igényes, következetes, kezdeményező vezető pedig sokszor nem kap megfelelő támogatást. Esetleg még kellemetlensége is származik határozott fellépése miatt. Tudom, hogy a Politikai Bizottságnak ezzel kapcsolatban jó határozata van., de ez valahogy nem jut el az illetékes vezetőkhöz és dolgozókhoz. Pedig az ilyen határozatok a dolgozókat, helyi vezetőket ösztönöznék, bátoritanák is. Problémának látom azt is, hogy egyes fontos párt- állami határozatok között nincs meg az összhang. Gondolok itt pl. a művelődéspolitikai, népesedéspolitikai, ifjúságpolitikai, tudománypolitikai határozatokra. Nem él eléggé az emberekben az, hogy ezeket nem lehet rövid időn belül végrehajtani, ezért a határozat megjelenése után azonnal a végrehajtást igénylik, elégedetlenek az "elmaradás" miatt. Világossá kellene tenni, hogy ezek hosszútávra szóló határozatok. Ismert, hogy fővárosunkban az infrastruktúra fejlődése - elsősorban, a múlt bűne miatt - sok vonatkozásban elmaradt az alapvető követelményektől, nem is beszélve a lakosság igényeiről, amely pedig sokkal gyorsabban, nő, mint a lehetőség. Ennek következtében a tanácsok felé sok a jogos, de ma még teljesíthetetlen igény, sőt mondhatom, hogy követelés, nemcsak a lakosság, hanem tanácstagok és nem ritkán párt és tömegszervezeti funkcionáriusok részéről is. Ritkán értik meg és fogadják el, 44