MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1974

1974-10-11 438. öe. - 1974_VB 438/3

- 2 Hozzászólások; Szabó Piroska elvtársnő

; A pártépitéssel kapcsolatban; a női munkások felvétele a szakmunkás összetételt csökkenti, mivel a nők között kevés a szakmunkás. A nők felvétele emellett mégis pozitiv, és nem volna helyes azért nem felvenni a munkásnőket, mert a szakmunkás arányt csökkenti. A kilépettek között magas az 19^5-ös párttagok aránya. Ennek okait meg kellene vizsgálni. Ugyanakkor a magas nyugdijjal rendelkezők között is sok a kilépés. Valamivel megsértjük ezeket az embereket? Jobban kellene a körzetekkel foglalkozni, hogy ezek az emberek ne vesszenek el a párt számára, be tudjanak illeszkedni a körzeti pártszervezetekbe. Udvardy Károlyné et; A jelentéssel egyetért. A párttagsággal való foglalkozást, törődést jobban kellene végezni. A nyugdij előtt állókkal már előre beszélgetni kelflene, kicsit átsegiteni őket, mert elég nagy dolog egy ember életében amikor nyugdijba kerül, s kiszakad a régi környezetéből. Nagyrészük ragaszkodik a régi pártszervezetéhez, nem akar átjelentkezni a körzetbe. A követelmény mércéjénél sok bizonytalanság van. Nem lehet ugyanaz a mérce a betanitott munkásoknál pl. náluk a Taurusban, mint pl. a MOM-ban, ahol kvalifikált munkások dolgoznak. Ezeket is vizsgálni kellene. Kelen Béla et; A 8. oldal 2. sorában szerepel az "alkalmasság" szó, amit helytelenít. Ha valaki jelenleg alkalmatlan a párttagságra, de foglalkoznak vele, egy-két év múlva alkalmassá válik. Helyette inkább, az "érett" szót kellene használni. A munkások és alkalmazottak között az ellentét örök? A tagfelvételeknél a munkát is figyelni kell, s az értelmiség - amely most már inkább lehetőséget kap -mellett az alkalmazottak közül is javasolni kell párttagságra érett embereket felvételre. Pál Lénárd et; A nyugdijas párttagok száma tovább nő, ezért komolyan kell foglalkozni a nyugdijas párttagok problémáival. Az átállás nehéz, hiszen 3o-4o éves munka után hagyják ott a környezetet, s ragaszkodnak az ismerős, megszokotthoz. Meg kell találni a módját, hogy valahogyan kötődjenek a régi munkahelyhez, s esetleg ott is maradjanak a pártszervezetnél. Az arányokat helyesnek tartja, egyetért, hogy az értelmiség, a tudományos kutatók felvétele jobban lehetővé vált. Példaként elmondja, hogy egyes helyeken a pincéreket előbb felvették, mert fizi" kai kategóriába tartoztak. Természetesen azt a törekvést, hogy megfelelő arányban legyenek képviselve a fizikai munkások elfogadja, s ennek érdekében állandó munkát kell végezni. 3