MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1972

1972-09-22 385. öe. - 1972_VB 385/11

Ságokban való részvétellel, kutató munkájukkal segítik egyes gazdaságpolitikai (életszínvonal tervezése, árpolitika, regionális falu, város, ipartelepítés, fejlesztés stb.); kultúrpolitikai (oktatási irányelvek, a népművelési döntéseket megalapozó életmódkutatások); és társadalmi (munkásosztály fejlődése, a társadalom rétegeződése, vállalat-, társadalom viszonyai, cigánykérdés stb.) problémákban született vagy születendő döntések kidolgozását. Az Irányelvek is hangsúlyozzák, hogy a tudományos kutatás hosszútávú és középtávú tervezése igazodjon a népgazdaság távlati fejlesztési tervéhez. Az eddigi tapasztalatok és viták alapján leszűrhető, hogy a tudományos kutatás tervezésével kapcsolatban két hibás felfogás jelentkezik. Az egyik szerint hosszabb időre teljes részletességgel kell kijelölni a kutatási témákat és ezeken nem szabad változtatni (a tervezett témákban nem egyszer még rövid, akár éves időszakban is változtatni kell), másik szerint viszont a tudományos kutatást egyáltalán nem lehet tervezni, azt engedni kell, hogy a saját törvényszerűségei szerimt fejlődhessen, mert a tervezése megmerevedéshez, bürokratizmushoz vezet. Ezen hibás nézetek, ugyanis nagy vonalakban éppsn úgy felbecsülhetők a tudomány távlati fejlődésének problémái, mint ahogyan láthatok a társadalom perspektivikus fejlődéséből adódó folyamatok, jelenségek és problémák is. A kétfajta tervezés összhangba hozása tehát reális célkitűzés. Ennek felelnek meg a kormány, az MTA, illetőleg tárcaszinten kiemelt távlati kutatási témák, amelyeket 1972. tavaszán fogadtak el, és amelyek az intézetek középtávú tervezésének alapját képezték. Intézeteink középtávú terveikben a témák száma 5—12 között váltakozik, ebből a többség kapcsolódik a távlati tervben megszabott feladatokhoz, ill. a KB Agitációs és Propaganda Bizottsága ajánlásaihoz (8 kutató intézetünk 14 ilyen témában kutat), és kisebb része irányul csupán egyéb, nem kiemelt témákhoz. A központi politikai és tudományirányító szervek, valamint a kerületünkben levő intézetek együttműködése a kutatómunka tervezése során ebben a vonatkozásban is a Tudománypolitikai Irányelvekben foglaltaknak megfelelően jól alakul. A tervezés nem csupán gazdasági jellegű, nem kétséges, hogy a gazdasági folyamatok társadalmi feltételezettségűek, ezért a kondicionáló körülményeket éppen úgy meg kell ismerni, mint a tervezett gazdasági folyamatok következtében kialakuló társadalmi jelenségeket. Mindebből adódó következmények a komplex kutatások (például: a közgazdaságtudományok, a szociológia, a demográfia, a jogtudomány stb.) igénye. A komplex kutatások igényének — a Tudománypolitikai Irányelvekben is hangsúlyozott — felmerülése természetesen nem új. A tudományok legtöbbje annyira problémakoncentrált, hogy egy probléma kutatására vállalkozó tudósnak szinte önmagában is meg kell valósítania a komplexitást, járatosnak kell lennie más tudományágnak problémáját érintő kérdésekben is. Az eddig megmutatkozó gyakorlati igények a különböző párt- és állami szervezetek által a távlati tervezéssel összefüggésben kezdeményezett kutatásokban ez a szemlélet már határozottan megmutatkozik, elsősorban a gazdasági jelenségek, folyamatok és problémák társadalmi összefüggéseinek megismerésében. Az MSZMP Tudománypolitikai Irányelveinek megfelelően azonban még tovább kell lépni a magasabb szinten tervezett komplex kutatások felé. A kerületi PVB 1972. áprilisában tárgyalta a középtávú társadalomtudományi kutatási feladatok megvalósításának helyzetét és megállapította, hogy a tervtanulmányokat határidőre elkészítették, megvitatták és elfogadták. Az állami vezetés — a lehetőségek szerint — megfelelő feltételeket igyekszik biztosítani. A pártszervezetek figyelemmel kísérik a munkát, kezdeményezői és aktív résztvevői a feladatok megoldásának. Az intézeti munka tervezése sok gondot okoz. Rendkívül nehéz a differenciált, rugalmas munkamegosztás kialakítása, a társadalmi célok egyeztetése a kutatók egyéni hajlamával, emberi képességeivel. Állandó viták forrása az a tény, hogy a kutatók jelentős része szívesebben dolgozik önállóan, mint kutatócsoportban, másrészt egyéni elgondolásai nem egyszer szembekerülnek az intézeti célokkal, vagy attól eltérőek. Jó néhányan nem szívesen fogadják azon célkitűzést, hogy a kutatómunka középpontjává az intézeti tervet kell tenni. E nehézségek ellenére is intézeteink többségében sikeres erőfeszítések történtek a társadalmi elvárások és az egyéni törekvések összehangolására. Az irányító és ellenőrző munka javítása, a megfelelő követelmények kimunkálása, a demokratizmus erősítése kiemelt feladatként jelentkezik mind a kerületi, mind alapszervezeti szinten. Az állami irányítás erősítését és megjavítását célzó intézkedéseket megelégedéssel fogadták. Emellett érzékelhető egy kis bizonytalanság, várakozás. Gyorsabb előrelépést igényelnek a tudományos irányítás javításában. A Magyar Tudományos Akadémia reformját megelégedéssel fogadták, de annak hatása még kevésbé érezhető az intézmények munkájában. Fejlődött az intézmények tervszerű együttműködésének kiépítése, de ezzel még nem lehetünk elégedettek. Az intézetek egy része szorgalmazza az egyetemekkel való közvetlen munkakapcsolatok kiépítését, megszilárdítását. (Például: az MTA Történettudományi Intézet pártszervezete együttműködési megállapodást kötött az ELTE Bölcsészkar történész alapszervezetével.) Még jövőbeni feladat a tartalmi, szervezeti, tervegyeztetési stb. együttműködés kialakítása; tervegyeztetés a kutató intézetek és az azok jellegének megfelelő felsőfokú tanintézetek között, hogy a tudomány új eredményei — a tanintézetek tapasztalataival kiegészülve — gyorsan hasznosíthatók legyenek az új szakemberek képzésében. e) Az MSZMP KB Politikai Bizottságának a káder- és az állami személyzeti munkára vonatkozó határozata végrehajtásában jóllehet már vannak eredmények, de még nem tartják elégségesnek. 4 AA