MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1972

1972-09-22 385. öe. - 1972_VB 385/9

fellendüléséhez. A feldolgozás során az intézetek dolgozói jobban megértették a párt tudománypoli­tikáját, munkájukban követendő elveket, tudo­mányáguk feladatait. Az MSZMP I. kerületi Bizottsága 1969. október 29-i ülésén összegezte és elemezte a KB Tudomány­politikai Irányelvek párt taggyűlési vitáinak tapasz­talatait. A végrehajtás érdekében Intézkedési Terv­ben rögzítette a kerületi PB és a pártszervezetek feladatait. Arra törekedtünk, hogy tervünk jól tük­rözze a leglényegesebb ideológiai-, politikai felada­tokat; a pártszervezetek hosszabb távra szóló teen­dőit. Kerültük a túl általános feladat meghatározá­sokat, 13 intézmény pártszervezete számára külön is — az illetékes politikai, tudományos irányító­szervekkel, az intézetek vezetésével és a helyi párt­vezetőségekkel előzőleg egyeztetett konkrét -— fel­adatokat dolgoztunk ki. A pártszervezetek részben korábbi és a pó.rttag­gyűléseiken szerzett tapasztalataik, részben a PB Intézkedési Terve alapján, helyesen határozták meg az intézetek előtt álló feladataikat, amelyeket az azóta eltelt időszak gyakorlati eredményei igazol­nak. II, A Tudománypolitikai Irányelvek érvényesítésének tapasztalatai a) A társadalomtudományok területén alapjában sikeres harc folyik a marxizmus-leninizmus alkotó alkalmazásáért. Az utóbbi években kibontakozóban van egy marxista szemléleten nyugvó és új, kor­szerű módszereket alkalmazó tudományosság. Az elmúlt években a társadalomtudományok valóság­feltáró funkciója jobban érvényesült. Ezt bizonyít­ják például: a történészek törekvései a történeti múlt tanulságainak feltárására és hasznosítására, a nagy összefoglaló művek megírására (Magyar­ország 10 kötetes története, Budapest története). A néprajzi és szociológiai kutatók erőfeszítései a jmai társadalmi valóság mélyebb megismerésére; a népművelők tevékenysége a tudatformálás haté­konyságának növelésére; a múzeumaink színvonalas kiállításai pl. „50 év a Nagy Október útján", „Lenin 1870—1970", „Magyar Tanácsköztársaság", „A 25 éves szabad Magyarország" stb. A tudományos publikációk általában marxista igénnyel készülnek, de ez az igény sok esetben csak megközelítést nyer, a művek közül nem egy tartal­maz többé-kevésbé vitatható álláspontokat. Sok szerző megelégszik saját marxista igényű koncep­ciója kifejtésével és nem vitatkozik megfelelő mér­tékben a polgári, kispolgári nézetekkel. Az intézeti gondozásban megjelenő publikációknál — megítélé­sünk szerint — tovább kell erősíteni az Intézet vezetőségének, a nem intézeti gondozásban meg­jelenő publikációk esetében az adott folyóirat szer­kesztőségének felelősségét. A nem intézeti gondo­zásban megjelenő publikációknál meggondolandó lenne a bejelentési kötelezettség és a szaklektori vélemény kérésének bevezetése, illetve szabályozása. A publikációk tematikája kiszélesedett, figyelemre méltó a legújabbkori, a munkásmozgalom és a ma­gyar történelem problémáit tárgyaló munkák gya­rapodása. Lemaradás tapasztalható a környező or­szágok történelmi problémáiról, a közvetlen törté­neti, elméleti, szemléleti és módszertani kérdésekről, valamint az 1949 utáni szocialista korszakról szóló publikációk területén. b) Az MSZMP Központi Bizottságának Tudomány­politikai Irányelvei megvalósítása során a társada­lomtudományok területén élénk szellemi tevékeny­ség bontakozott ki. Jelentős viták folytak az inté­zeti fórumokon, pl.: a „nemzeti vita" (MTA Törté­nettudományi Intézet); a társadalmi struktúra és a bürokratizmus (MTA Szociológiai Intézet); a tudo­mányos munka helyzete a múzeumokban (Buda­pesti Történeti Múzeum); a tudományos kutató munka párt- és állami irányítása, tervezése a társa­dalmi tudományos intézményekben stb. Az elmúlt évek legélesebb ideológiai-, politikai vitája az MTA Szociológiai Intézetében bontakozott ki, — 1968. augusztus 21-ét követően — amelynek során a párt politikájával, a marxizmus-leninizmus­sal ellentétes nézetek is jelentkeztek. Jól érzékelhető volt, hogy ideológiai életünk egyik kulcskérdése az a vita, amely akkörül folyik; lehet-e többféle marx­izmus, lehet-e pluralizmus a marxizmuson belül, vagy pedig nem? Milyen jogosultsága van a külön­böző irányzatoknak? Ki, vagy kik hivatottak a helyes álláspont meghatározására? A kérdés megítélését, helyes értelmezését elméleti és politikai szempontból nagyon jelentősnek tar­tottuk és tartjuk ma is. Pártbizottsági ülésen, titkári értekezleten, nem egy alapszervezeti taggyűlésen állást foglaltunk; a kerületi Pártértekezleten is ki­fejtettük véleményünket: a marxizmus pluralizmu­sának koncepciója elfogadhatatlan, az alapvető kér­désekben csupán egy, az objektív valóságnak meg­felelő helyes válasz létezik. A marxizmus pluraliz­musának nyílt hangoztatásával ma már nem talál­kozunk, de ez nem jelenti azt, hogy egyszer s min­denkorra leküzdöttük. Ugyanis egyes kérdés felve­tések e felfogás létét tükrözik. —• Miért nem lehetséges társadalomtudományos kérdésekben többféle válasz, többféle igazság? — Ki fogja a viták politikai tartalmát minősíteni? Hogyan kell értelmezni azt, hogy tudományos megközelítés többféle lehet, de helyes marxista válasz csak egy? — Kire tartozik a tudományos viták eldöntése, az objektív igazság megállapítása különös te­kintettel azok szakmai-, ideológiai jellegére? Ismertek az olyan szórványosan, de fellelhető vélemények is, amelyek a felsorolt kérdésekre a válaszokat teljesen relatívvá és ezzel tudományta­lanná is szeretnék tenni. Szintén károkat okoz az a szemlélet is. amelynek hordozói a vitáik során 2 9

Next

/
Thumbnails
Contents