MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1971

1971-09-10 360. öe. - 1971_VB 360/17

Kelen Béla: Szeretném megkérdezni, hogy az a régi 3.100-as rendelet most még érvényben van-e. A TV szerepét mi hogyan értékeljük a közművelődés szempontjából? Negativum,vagy pozitivum-e? Németh Károly: Az anyagban szerepel, hogy a kerületi pártbizottságok apparátusában meg kell teremteni a feltételeket, hogy hozzáértő emberek dolgozzanak ezen a területen. Mit takar ez? Uj státuszt, átcsoportosítást? Ezért az áldatlan állapotért, hogy 10 év óta tulajdonképpen semmi sem történt, ki a felelős? Hogy Ítélik meg az elvtársak? Pe.ják Emil: A kispolgári műveltség alatt mi a csak szórakozást igénylő művelődést értjük, a divatot követő irányt, filmforgalmazásunk gyakorlatában pl. a politikailag egyértelműen jó darabok buktak meg, nem váltották ki a szükséges érdeklődést. Szinházi daraboknál is van ilyen. Ugyanez vonatkozik a fantasztikus irodalomra is. Ez még nem lenne negativum, de a problémát az jelenti, hogy csak efelé tolódik el az érdeklődés és hátrébbe szorul a klasszikus irodalom olvasása. Az 1961-es határozat egy része megvalósult, mert létrejött a Népművelési 'Tanács, amely működik. Ennek a határozatnak a nyomán - bár nagy viták voltak - de kezdeti lépések vannak. Nincs értelme annak, hogy a szakszervezet szétaprózza erőforrásait, hanem lehetőleg ezeket összpontosítva komolyabb, ütőképesebb egységet kell létrehozni. A Tanács ezért valósitotta meg a kerületekben lévő, azonos tipusu művelődési intézmények gazdálkodási rendjét. Az érdemi munkát tekintve én nem tudok nagy fejlődésről beszélni, hiszen az adatok önmagukért beszélnek. Ki a felelős a meglévő helyzetért? Nyilvánvalóan, hogy mi magunk, a mi osztályunk, felelősek a kerületi pártbizottságok, rendkivül nagy felelősség terheli a tanácsi apparátusban dolgozó elvtársakat, akik számára minden más létesítmény fontosabb volt, mint a közművelődési intézmények. Eléggé nagyfokú volt a következetlenség a tervezés és megvalósítás terén. Országos szinten sem volt ez a munka a figyelem központjában. Ha például megkérdezzük a KGM-et, hogy mennyit költött erre a munkára, - akinek pedig a budapesti ipar fele a kezében van - slszomoritó képet kapunk.Ennek következtében is állt elő az a helyzet, hogy senki nem tudja megmondani azt, hogy Budapesten az üzemek mennyit fordítanak erre a munkára.