MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970
1970-05-23 326. öe. - 1970_VB 326/11
3 a parasztság életszínvonalát. Az ipari munkások és a pedagógusok felvetik, hogy az értelmiség más kategóriái /művészek, egyes orvosok/ számára indokolatlanul magas jövedelem-lehetőségeket biztosítunk. A párttagság kifogás tárgyává teszi a magánszektor-kon jukturát kihasználó és azzal visszaélő tevékenységét. Elismeri, hogy a kisiparosok hasznos munkájára szükség van, de nem értik, hogy a máz- "kizsákmányolásszámba" menő jövedelmeket a kormány miért nem tudja jobban megadóztatni. d/ Egyértelmű a szocialista demokrácia fejlesztésének igenlése. A párttagság ugy látja, hogy a reform bevezetésével a gazdasági élet demokratizálódott és ennek további kiteljesedésével sürgető igényként fog jelentkezni a szocialista demokrácia továbbfejlesztése. A gazdasági reformot a szocialista tervgazdálkodás hatékony eszközének és nem a gazdasági élet fellazitásának és liberalizálásának tekinti. Ebből következik, hogy a szocialista demokrácia szélesítését sem valamiféle parttalan, anarchikus "mindenki mindenbe beleszól" helyzet eléréseként követeli. A tagság véleménye az, hogy a demokrácia szélesítése nem más, mint a magyar társadalom felkészítése a szocializmus teljes felépítésére. A szocialista demokrácia helyes értelmezéséhez a csehszlovákiai események is hozzájárultak. A tagság tekintélyes része elutasítja az osztálytartalmától megfosztott demokráciát, a hatalom ós a demokrácia szembeállítását, olyan demokráciát óhajt, amely a szocialista célkitűzéseinket erŐ3Íti. A pozitív vélemények között, különösen egyes értelmiségi párttagjaink körében a reform és a demokratizmus összefüggéseit ugy értelmezik, hogy szükség lesz valamiféle társadalmi reformra is. Egyesek ugy vélik, hogy népi demokratikus államunk intézmény-struktúrája nem felel meg a követelményeknek. A többség véleménye az, hogy bár intézménysz'erkezetünk állandó tökéletesítésre szorul, de alapvetően alkalmas arra, hogy alapelveinknek megfelelő demokratikus tartalommal megtöltsük. Ennek kedvező jelei máris mutatkoznak. Országos hatáskörű választott szerveinkben az eddigi formalitásokról áttérőben vagyunk egy ténylegesebb demokratikus tartalomra. Elvtársaink imponálónak tartják, az országgyűlésben kialakulóban lévő vitalégkört, jónak tartják azt, hogy a párt és az állam vezetői közvetlen kontaktust tartanak fenn a dolgozó tömegekkel, de problémát látnak az egyes alsóbb egységeken belüli demokratikus légkör kibontakozása területén. Különösen lassúnak tartják az üzemi demokrácia kibontakozását. Sokan ezt összefüggésbe hozzák a nagyarányú munkahelyváltoztatással. A vállalatok felelős vezetői több lényeges kérdésben kikérik a dolgozók véleményét. A Ganz-Mávagban, a Május 1 Ruhagyárban éra az Országos Gumiipari Vállalatnál a dolgozók túlnyomó többsége pozitív eredményként könyvelte el, hogy a vállalat vezetősége a kollektív szerződés megkötése idején, a '44 órás munkahét bevezetését megelőzően széleskörű vitát kezdeményezett. Az üzemi demokrácia egyik fontos fóruma a negyedévenkénti termelési tanácskozá sok. Ezeken számottevő lényeges észrevételeket és javaslatokat tesznek dolgozók. Egyes helyeken nem forditanak ezekre megfelelő gondot. A dolgozók élesen teszik 3zóvá, hogy javaslatukra késve, vagy egyáltalán nem kapnak választ. Ez aztán fásultságot eredményez. Több üzemben a képviooleti demokrácia szűkítését és közvetlen demokrácia szélesitését igénylik. A párttagság azt kéri, hogy e forumokon jobban hangolják össze a kommunisták fellépését, mert nem ritkán ennek hiánya a párt politikája ellen hat. Akadályozza az üzemi demokrácia kibontakozását, hogy még mindig van burkolt megtorlás a bírálóval szemben. A nem termelő jellegű vállalatoknál pedig az egzisztenciális függés gátolja a vélemények egészséges cseréjét. A szocialista demokráciához hasonló pozitív véleménnyel van párttagságunk a párt- és a közéletben érvényesülő l enini normákról. A párttagság elismerőleg szólt arról a határozottságról., ahogy pártunk lezárta az 1956 előtti korszaknak a marxizmus-leninizmustól eltérő gyakorlatát, helyreállította a pártban a kollektív vezetést, érvényre juttatta a demokratikus centralizmus lenini elvét. A társadalomban elvi szilárdsággal érvényesitik a szocialista törvényesség összes alapkövetelményeit. Eszel egyidejűleg birálja a gyakorlatban előforduló lazaságokat és a liberális intézkedéseket.
