MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1970

1970-08-28 332. öe. - 1970_VB 332/70

i • - 21 vés azoknak a száma sem, akiknek a jövedelme, illetve annak emelkedése az átlag alatt van, tehát az életszínvonal növekedéssel kapcsolatos általános megállapításoknál az ő konkrét helyzetük rosszabb. Nem dgészséges, hogy a lakosság jelentékeny része az Ó-1J cszinvonal alakulágát egyoldalúan, csak a fogyasztás oldaláról szemléli és kevés szó esik arról, hogy nem növekszik megfelelő üremben a munka termelékenysége, nem kielégitő az állampolgári és a munkafegyelem. Sokszor kifogásolható a végzett munka és a termékek minősége, a gyárt.;iánysgtur,ktura' nem mindenben felel meg a piaci igényeknek. Tény, ho.^.y az életszínvonal lényegesen kedvezőbben alakuit, mint ahogyan azt közvéleményünk egy része megitéli. Ha ezt mégsem sikerült kielégitően megértetni és elfogadtatni, akkor ez- policikai és agitációs munkánk gyengeségét is g-.-lenti.;. Nem propagáljuk elég hatásosan elért eredményeinket, nem harcolunk megf -flelő meggyőző erővel a téves, gyakran rosszindulatú, olykor jóhiszemű, de a valóságot eltorzitó nézetek ellen. Hiba, hogy az életszínvonal növekedését jelző országos és fővárosi átlag mutatók ismertetése mellett kevés figyelmet fordítunk az egyének,- illetve, az egyjs dolgozó rétegek életkörülménye alakulásának vizsgálatára és megvilágítására. Pontos, hogy agitációs munkánkban világosan, minden összefüggést föltárva, reálisan, az érvek meggyőző erejével megmagyarázzuk az életszínvonal kérdéseit. A jövőre nézve is érvényes, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. A személyes tervek és igényik teljesülése, az életszínvonal növelés J pedig elválaszthatatlanul összefügg a gazdasági haté- konyság, a tjrmelés, a termelékenység, a munkafegyelem pozitiv alakulásával.