MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/116

H6 Mi £&f - 126 Én most nem kivételes luxus esetekre gondolok, mert hiszen azokra lehet valamilyen szabályijhozni, hogy azok esetenkint valamilyen többletet fizessenek, de általában ezzel a módszerrel a korszerűtlenséget fizettetjük meg és ezzel eltérünk az értéktörvénytől* Megfizettetünk ilyen magas karbantartási költségeket olyan emberekkel, akik nem tehetnek arról, hogy régi lakásban laknak, nem tehetnek arról, hogy azt a házat húsz éve nem tatarozták, s most XJK velük fizettetjük meg a felújítást, A négyzetméter számitást"ilyen szempontból meggondolandónak tartom. Az egyetlen, amit javasolni tudnék helyette, az a lakbér pótlék rendszer, amely egyszerűen fogta meg a dolgot és ha nem is érte el a célját, de könnyű volt adminisztrálni férőhely szerint, A férőhely mégis kifejezi valamely lakás értékét. Két személynél többet egy szobába távlatilag nem akarunk, inkább annál kevesebbet, fél személyt nem tehetünk, tehát vagy egy vagy két személyről lehet szó. Ha egy szoba nagyobb annál, mint amekkora két személynek elég, akkor sem lehet oda három személyt betenni, ez helytelen lanne, ezzel csak az ágybérlők és az albérlők kiűzsorázásának adnánk tápot. Ha fokozódnak a négyzetméterek szerinti bérek, akkor nyilván ezek a jelenségek is fokozódnának. Ugyanakkor a mellékhelyiségek szerepe alapjában véve irreleváns, mert ha akkora is egy előszoba, hogy két asztal is belefér, akkor sem lehet ott mást csinálni, mint görkorcsolyázni, más haszna annak nincs. Valami módon tipizálni kellene az általános eseteket ós az különleges esetekre valamilyen pótlékot kell teremteni. Kőmives elvtárs vette a bátorságot, hogy a saját szubjektív problémáján elgondolkozott, igy én is elmondom, hogy egy az 1900-as évek elején épült nagyméretű lakásban lakom, rövidesen el akarok onnan menni, de nem amiatt mert nagy, állitom, hogy nem ez vezet. Mindenesetre nagyon sok kisfizetésű, kispénzű embert igazságtalanul érintheti az, hogy