MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-02-17 296. öe. - 1969_VB 296/80

--8S £0 j&r hogy a nettó lakásszapxorulat nyilván nem nő. Ezzel összefüggésben azt is meg kell itt emliteni, hogy a 3övöt illetően a helyzet ugy alakult - és nyilván ezen nem is lesz változtatás az elkövetkező időszakban - hogy a szanálást magának a városi tanácsnak kell biztosítania, mert jelen pille,natban nemcsak a bér- és a szövetkezeti lakásépítésnél vállaljuk a szanálást, hanem az öröklakások és a csoportos társaságházak, a félkészház-akcióban épülő lakásoknál is mi vállaljuk a szanálási költségeket. Ezek hogyan és miként fognak jelentkezni a későbbiek során az áthárítás vonatkozásában? Erre vonatkozóan ma még nem tudok semmit. Ez ti, a Fővárosi Tanácsos általában a városi tanácsokat terheli. Ezzel kapcsolatban nyilvánvaló, hogy a tanácsoknak bizonyos jogköröket kell biztosítani - most periferikus kérdéseket érintek. Például ha valakinek a szanálása megtörténik, a rendelkezések szerint lakással kell kielégíteni az igényét, de javasolom, legyen módja és lehetősége a tanácsnak a lakásépítési alapból pénzben megváltani az illető lakását. Ne adjunk tehát lakást az illetőnek, hanem mondjuk: igen t, szaktársam, magát kiszanáljuk Óbudáról, kap 10-20 vagy 50,000 forintot és oldja meg a lakásügyét, ahogy tudja, menjen vidékre, költözzön a nagymamához vagy akárkihaz, természetesen azzal • feltétellel, hogy 10-20 éven belül nem adhat be lakáskérvényt a kerületi tanácshoz, Németh Károly: És nem mehet be Budapesten olyan lakásba, ahol egy uj lakásigényjogosultsága keletkezik. Kelemen Lajos: Azt is ki kell kötni mint feltételt. Ha a kétezer E lakásból csak húsz ilyen lesz, akkor is örülni kell, mert akármelyik kerületi tanácsunk húsz bérlakást kap a Fővárosi Tanácstól egy esztendőben, tehát ez egy kerület kontingensét jelenti. Én azt hiszem, lényegesen több ilyen embert lehet találni a kétezer lakásban. Nagyon természetesnek