MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-10-10 312. öe. - 1969_VB 312/48

UKJkBÉFnÉS - IAXASELLATÁS - KAHBAÖTAHPÁB A lakáskérdés megoldatlansága több saáaeaor embert érint, \Rm vétkezésképpen politikai ós társadalmi szempontból egyaránt változatlanul ez a főváros legsúlyosabb problémába* Széles körben ismert a lakosság körében a 15 éves lakásfeálesatési terv és annak alapvető célkitűzése, hogy minden arra igényjogosult család önálló lakáshoz Jusson. A II| és III• ötéves tervidőszak sorén a fővárosban mintegy 110 eme lakás épül* A lakásmegszünóseket figyelembe véve a lakásállomány 94-95 szerrel /l? %/ növekszik és megközelíti a 640 ezret* A lakossággyarapodás, a családok elaprózódása, az egyedülállók növekvő száma következtében azonban csaknem azonos mértékben nő a lakásra igényjogosultak száma is* így a lakásigénylők száma - o nagy erőfeszítések és eredmények ellenére - 10 év alatt nem csökkent* A lakáshiány egyre nagyobb hányada koncentrálódik a fővárosban és 1970* végén az országosan számított lakáshiány 42 fh* jut Budapestre* A váltosatlan mennyiségi lakáshiány mellett számottevően nem változhatott az a helyzet sem

t ho*; 7 - 1960-hoz hasonlóan - most is több mint 200 eaer eniber kónytelen társbérletben, albérletben vagy ágybérlőkónt lakni* Az 1000 főre jutó lakásépítés európai átlagban ?

t

9* Budapesten viszont csak 1967-ben emelkedett öt fölé, ami lényegesen alacsonyabb, mint a legtöbb európai szocialista ország fővarosában folyó lakásépítkezés* Ugyanakkor a szocialista országok fővárosai közül az ipari termelés és az ipari munkásság aránya az országoshoz viszonyítva nálunk a legmagasabb* A lakásépítés