MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969

1969-07-18 307. öe. - 1969_VB 307/27

- 9 ~ A bérgazdálkodás és az anyagi ösztönzés helyzete: 1968-ban a budapesti székhelyű építőipari vállalátoknál.a bérszínvonal fejlesztésének nértéke átlagban 2 %-ra tehető. Év elején a vállalatok a bérszínvonal ,fejlesztésébon igen mértéktartóak voltak, előre nem. látták biztosítottnak a bérszinvonal fejlesztés nyereségből való fedezetének lehetőségét. E magatartás a második félévben megváltozott és a kifizetendő bérek volumenét nogenelték. Kifogásolni kell.azonban, hogy 1968-ban a vállalatok bátortalanul éltek a nyereségből történő évközi prenizálás és jutalmazás lehetőségeivel. Általában mindenhol törekedtek a változatosabb bérfornák kialakitására* Pl..időbér + prémium, darabbér + prémium, időbér + darabbér, stb. A prémiumok kifizetési feltételeként több helyen a minőség, a selejtarány, osztályos termékek, stb. alakulását határozzak meg. Az építőiparban foglalkoztatott munkások élet- ós munkakörülményei lényegesen kedvezőtlenebbek a telepitett iparban foglalkoztatott dolgozókénál. Emiatt szinte állandósult a munkaerőfeszültség, a. nagymértékű munkaerő fluktuáció. Az építőiparban alkalmazott munkabér nem sokkal több a telepitett iparban kifizetett bérnél, melynek következtében az egyéb ágazatokkal munkaerő vonalán nem versenyképes• A vállalati jövedelmezőség alakulása? Az épitőipari ágazatban 1968. évben magas nyereség realizálódott. A budapesti'székhelyű szocialista épitőipar valamennyi vállalata és szövetkezete nyereséggel zárta az 1968. évet. A magasabb nyereség több tényező együttes hatásának következménye. Nyereségnövelő tényezőt, jelentett, hogy a termelési volumen a tervezettnél lényegesen alacsonyabb eszközértékkel valósult meg;. A befejezetlen termelés volumenének alakulása kedvezően hatott a vállalatok költséggazdálkodására.