MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1969
1969-07-18 307. öe. - 1969_VB 307/7
_ 3 G-érnyi Kálmán elvtárs /folytatás/ Kónyi elvtársnak azt tudom elmondani, hogy évről-évre több beruházást inditunk mint amennyit be tudunk fejezni. Most kezd kialakulni az egészséges határvonal a kiemelt és a nagy beruházásoknál, de ez nem mondható a kisebb beruházások esetében. Komoly erőfeszítéseket tettünk azért, hogy az elkezdett beruházásokat be is fejezzük. Ez egy kicsit összefüggött a mechanizmussal kapcsolatos gazdasági kérdésekkel. Ez szám- . szerűen is kimutatható. Pál elvtárs kérdésére azt szeretném mondani, hogy két vonatkozásban igaz, de még inkább csak félénken megfogalmazott vélemények. Egy kicsit erősebben megfogalmazott vélemény, hogy a lakásépítkezések szakiparral való ellátását tovább kell fokozni. A másik ami még csak gondolataiban fogalmazódott meg: egyes megbeszéléseken vitatják már a 43-as Épitőipari Vállalat nagyságrendjét - ez a vállalat a házgyárakat üzemelteti - 2-3 gyár elmegy, de 4-5 helyes-e? Milyen nagyságrendben irányithat, tarthatja kézben, mi lenne célszerű? A tanácsi vállalatokkal kapcsolatban: egyrészt nem sikerült minden pénzt elkölteni ami rendelkezésre áll - a kapacitás oldaláról megközelitve. Másrészt nem tul nagy mennyiségben, de van kifelé vállalása is a tanácsi vállalatoknak. / Padányi elvtárs: Két-három kérdést kiemelnék: Egyik ilyen dolog: az épitőipari vonzerő kérdése. Az igények és a kapacitás közötti különbségekkel mi lesz? Az épitőiparban való dolgozás az emberek számára nem vonzó. Nem lehet mondani, hogy kedvező légkörben folynak a dolgok. Sok jogos kritika van. Sok cikket lehet olvasni ami reálisabban foglalkozhatna az épitőiparral. K'ehéz ott dolgozni, ahol éveken keresztül szokássá vált, hogy szidják, ütik. Kérésem, hogy az általános légkör javitásával segitsen a BPB. Sajtóban, rádióban stb. hozzák ki azt is, hogy a létesitményt ki csinálja, épiti, tervezte, ne csak azt, hogy ki fényképezte. Fokozni kellene a különböző oktatási intézményekben a toborzást, hogy a fiatalok minél többen jöjjenek az épitőiparba. Távoli vidékekről lehet csak feltölteni az ipari tanuló létszámot. Vannak országok ahol sokkal több baj van az épitőiparral mint nálunk, és mégis sokkal jobban felkerölják az épitőipart mint nálunk. A magyar épitőiparban komoly becsülete van pl. a Szovjetunióban. Kónyi Gyula elvtárs: A tárcának a nemzeti jövedelemből való részesedése 1967-hez viszonyitva hogyan alakult? Hogyan képes ezt az elmaradásukat megoldani? Illetve az épitőiparnak ezt a lemaradását megoldani?
