MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1968
1968-04-05 272. öe. - 1968_VB 272/35
3?r , Az u.j gaz dasági mechanizmus néhány kérdése a közgazdászok között ;. A budapesti közgazdászok döntő többsége egyetért a mech anizfcnus reformjának fő irányvonalával, alapelveivel . Sem a reform előkészítő időszakában, sem az uj irányitási rendszer életbeléptetése (5ta nem volt tapasztalható a reformmal szembeni nyilt és frontális ellenvélemény. Elsősorban a kutató-közgazdászok között vannak olyanok, okik elméleti fenntartással fogadták az uj gazdasági reformot, életbeléptetett egyes intézkedéseit. Ezek a teoretikus jellegű ellenvélemények csak részlet, vagy fél megjegyzésekből,, a kritikai kérdések inkább fel- , vetési módjából mintsem tartalmából tapinthatók ki. Ezek az elméleti fenntartások két forrásból táplálkoznak: Egyes közgazdászok a korábbi irányitási rendszert alapjában véve jónak tartják, s tulajdonképpen csak ki3eb b reformokat láttak volna szükségesnek. Az oppozieiónak ez a szárnya nem veszi figyelembe az állandóan fejlődő marxista közgazdaságtudománynak azt a felismerését, hogy a szocialista gazdasági irányitásnak nem csupán egyetlen felépitése lehetséges, hanem legalább kettő. Az egyik gazdaságirányitáai struktúra a teljes mértékben centrálisán irányított gazdaság, ahol az irányitás közvetlen eszközei uralkodnak, melyek a központi tervek éa terv mutatószámokban öltenek testet. Ezek részletesen szabályozzák a termékek termelését és a vállalatok közötti termékcserét. AjBjfgljt az olyan szocialista gazdaság, amelyben a centrális irányitás összekötött a piaci mechanizmussal. Itt már nem a közvetlen irányitási és elosztási módszerek dominálnak, hanem a közvetett szabályozó eszközök. A kétfajta irányitási rendszer alkalmazását a gn-zdaság fejlettségi foka és zárt vagy nyilt jellege határozza meg. A régi mechanizmus mint folyamat elavulóban van. így nem mindegyik közgazdász részére lett egyértelműen nyilvánvaló,hogy a régi mechanizmus már visszahúz. A párt - helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy most, amikor gazdasági lehetőségeink kedvezőek - kell cselekedni, s nem politikai kényszerhelyzetben. Némely közgazdász szerint viszont a tervezés matematikai módszerei következtében a népgazdasági programozás olyan fokra fejlődött, hogy nem a szabályozott piacot kellene erősítenünk, hanem a tervezés "gépesítése" irányában kellene haladnunk. Ez az ellenvetés C3ak gazdasági automatizmusokra számit és figyelmen kív ü l hagyja a társadalompolitikai tényezőket. A pártnak, a kormánynak kell felismernie rendszeres és mélyreható társadalmi analízisekkel a társadalomban végbemenő
