MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1967
1967-03-24 246. öe. - 1967_VB 246/31
Ik -7sekben és kevéssé befolyásolja a kádermunkát, a személyzeti intézkedéseket. Főleg az utóbbi kérdéscsoport az, ahol a mindennapi életben az egyetem pártszervezetei és a szakmai állami vezetők között erőteljesebb vita alakul ki. A profe s szori kar jelentős része ugyanis beosztottjaik megit élésekor elsősorban a szakmai felkészü ltséget, a tudományos e redmények et, a gyakorlati tevékenységben való haszná lhatóságotveszi tekintetbe. Csak egy részük hajlandó a politikai megbízhatóság és aktivitás követelményét egyformán fontosnak tartani a szakmai felkészültséggel. Az oktatók politikai fejlődéséért elsősorban a párt és mozgalmi szervek harcolnak, a szakmai vezetők - kevés kivételtől eltekintve - ebben a kérdésben vagy közömbösek, vagy nem ritkán gátló tényezők.Miután a függségi viszony igen szoros, az oktatók-egyéni érdekét tekintve a professzor magatartása alapvető, ezért ma már nem elégséges csupán a párt és társadalmi szervek ilyen irányú tevékenysége. A további fejlődés alapvető feltétele az, hogy a vezetés minden szinten politikai követelményeket is támasszon az oktatókkal szemben. Vonatkozik ez az egyetem felettes szerveire is, .akiknek hatáskörébe a professzori és a docensi kinevezések tartoznak. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a vezető állásba történő kinevezéseknél kisebb politikai igények érvényesültek, mint a középszintű kinevezésekné l és előléptetéseknél . Az egyetemi pártszervezetek és párttagság véleménye szerint is, a professzorok és más szakmai vezetők ogy része nem alkalmas a feladatok végrehajtására. Egyesek alkalmatlanok ideológiai felkészületlenség, mások szaknai felkészületlenség, emberi-morális magatartás, vagy vezetői készség hiánya miatt. Mindezek szükségessé teszik, hogy mielőbb készüljön konkrét káderfojlesztési terv a tanszékvezetőkre és egyéb vezető szakemberekre. Szükséges a nyugdíjazások jobb előkészitése és meggyorsítása. A 47 professzor közül 24 hatvan éven felüli, 10 pedig 65 éven felüli, és csupán 3 az 50 év alatti. Megfelelő utánpótlás a legtöbb szakmában biztositott. Az egyes professzorok lecserélését ne elsősorban koruk döntse el, hanem a feladatra való alkalmasságuk. Szükséges továbbá, hogy a legfejlettebb, kutatói és oktatni szempontból ORSZÁGOS LEVÉLTÁR
