MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1967

1967-11-10 262. öe. - 1967_VB 262/27

, . n » I a

«/ A jogvi

szonnyal kapcsolatos kérdések. A bodolgozók szempontjából legsérelmesebb, hogy jogviszonyaik nehezen áttekinthetők, ellentmondásosak és számos hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak: - a bedolgozókat-az állami iparban általában, a tanácsi vállalatoknál pedig kivétel nélkül - nem tekintik "munkajogviszonyban" hanem csak "polgári jogviszonyban" állóknak. A szövetkezeti bedolgozók egyben szövetkezeti tagok is, ami munkajogviszonyukat is meghatározza, de érdokképviseletük a szövetkezeten belül általában csökkentett mértékű. Az üzemi dolgozókkal azonos jogi helyzetük , van az "otthon dolgozóknak, ezek száma azonban elenyésző. - A vázolt "polgári jogviszony" helyzetéből kifolyólag: - a bedolgozók nem lehetnek szakszervezeti tagok, igy nem részegülhetnek üdülésben, kedvezményes utazásban, munkabéren felüli egyéb juttatásaik mértéke pedig rendezetlen, - az állami vállalatoknál a bedolgozók ntán igazgatói alap nem volt képezhető, - fizetett szabadságban nem részesülhetnek. b./ Bérezési és bérgazdálkodási visszásságok. A bedolgozók körének szélesitését akadályozta az eddig érvényben volt bérgazdálkodási rendszer és.a torvlebontásoe szemléletből fakadó helytelen gyakorlat is* - A bodolgozók személyi kereseteit rendeletek maximálják. A tanácsi iparban havi 2oo normaórának megfelelő bérösszesbon, a szövetkezeti iparban általában havi 12oo, illetve havi l^oo Et-ban. \ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR