MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1967

1967-11-10 262. öe. - 1967_VB 262/13

A dolgozók nagyrészét csak az érdekli, hogy milyen lesz az uj munkarend, azx kevésbé foglalkoztatja őket, hogyan tudják a termelékenységet és egyéb feltételeket biztositani. Az alkalmazotti és egyéb területről tömegével érkeznek az igé­nyek, a munkaidő csökkentés bevezetésére. Több helyen elmond­ják, hogy ők már tavaly bevezethették volna, a feltétlek biz­tositva vannak. Társadalmi oka van annak, hogy nem ezen a te­rületen kezdjük el a bevezetést, hanem a munkásoknál. Nem le­het addig alkalmazotti területen 5 napos munkahéttel dolgozni, amig az üzemekben nem következik be a csökkentés. Inkább azzal kellene foglalkozni a hivatalokban, intézményekben, hpgy ugy , alakitsák a munkarendjüket, hogy az ügyfelek akkor is felke­reshessék őket - ha eddig nem volt olyankor fogadónap - amikor aszabad szombat következtében erre lehetőségük nyilik. /szom­bati fogadónapok./ A fokozatosság betartása nagyon fontos, itt nem szabad enged­nünk, mert különböző nagy problémákat okoz az, áruellátás, a közlekedés és más egyéb területeken a munkaidőcsökkentés. Panflurovics József elvtárs /SZTB/ Szintén egyetért a jelentéssel. A gyermekgondozási segéllyel kapcsolatban van egy-két probléma, ahol meg kell nézni nem szükséges-e módositást eszközölni. Pl. a budapesti házfelügyelők is kérik a gyermekgondozási se­gélyben való részesülésüket. Itt differenciálni kell, mert nem mindegy, hogy milyen jövedelemmel rendelkező házfelügyelő az illető. Olyan megállapodás van készülőben, hogy 1.3oo.-Ft jövedelem felettiek kapnának segélyt, persze nagyon erős a nyomás azok részéről is akik 25o-3oo Ft-körül keresnek. Nem tul nagy a létszám, kb. 2.000 főt érintene Budapesten. A bedolgozók szakszervezeti tagsága csak ott merül fel prob­lémaként, ahol a dolgozónak a2előtt nem volt munkaviszonya. Aki régebben dolgozott valahol, annak megmradt a folyamatos szak­szervezeti tagsága. A bérenkivüli juttatások és a társadalombiztosítás területén még folynak tárgyalások, a SZOT vizsgálja mindkét problémát. A megkülönböztetés akadályozza azt, hogy szélesiteni tudják a bedolgozó rendszert. Feltétlenül a tanácsok kell hogy legyenek összefogói ennek a területnek, de mindent tőlük sem lehet kivánni, módjuk sincs rá, hogy mindenbe beleavatkozzanak, s igy teljes felelősséggel kezel,'ek ezt a területét. A munkaidő csökkentéssel kapcsolatban felmerültek az óhajok. Legszívesebben mindenki vállalná január 1-től, ha meg van ala­pozva, ha nines. Fel kell hivni az illetékesek figyelmét, hogy nagyon alaposan vizsgálják meg a felkészültséget. A textiliparban például nagy nehézségek vannak, hiszen még nagyon sok túlórára, vasárnapi munkára van szükség, hogy telje­síteni tudják a tervet. Hogy tudnak itt átállni röviditett mun­kaidőre. A pártszervezetek, szakszervezeti szervek a dolgozók nyomására mindenütt kiállnak e népszerű feladat mellett. Sok helyen tudomásul veszik, hogy nincs rá pillanatnyilag lehetőség, ORSZÁGOS LEVÉLTÁR

Next

/
Thumbnails
Contents