MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1966

1966-04-22 223. öe. - 1966_VB 223/10

10 4Á szerződtetési rendszer egy bérpolitikai rendszernek a vetülete. Ezzel ha jól élnek az igazgatók, akkor az többet kap, aki többet ér. Merészség és bátorság kérdése, hogyan bánnak vele, de bánni kell. Az igazgatók önállóságát szeretnénk növelni. Gyakorlatilag irányítani, egy kézben tartani - véleményem szerint - nem lehet másképp, A kettős állami irányítás kérdéséről: ez a probléma nemcsak abból fakad, hogy a tanács és a minisztérium együttműködését nem tudja egyeztetni, A tanácson belüli kettős irányítás problémái hosszú idő óta probléma. A kettős alárendeltség ma is sok fékező gondot okoz, Még nagyobb gondot okoz a tanács és a minisztérium között, A minisztériumon belül is igen súlyos gondot okoB, hogy a művelődési igazgatás a legbonyolultabb igazgatási terület g Olyan irányítást igényel, amely önmagát képes meghatározni, vezetni, irányítani, A kapcsolatok megromlásának kettős oka vanj ha ezek rendeződni tudnak, akkor lehet felvetni a központi irányítás kérdését. Tehát a saját sorainkat kell rendezni először. A közönségszervezési rendszer a színházaktól érkezett. Tehát alulról felfelé való kezdeményezésként, A müködift harmadik hetében vontak le véleményt, amelyet nem vult helyes megtenni. A második hónapban a kirótt feladatot teljesítette. Ezen belül voltak eltolódások. Kétségtelen ez a szervezet ott találkozik a színházzal, ahol a legérzékenyebb; a közönség kérdésében. Ebben az ügyben a minisztérium egyedül maradt, nem kapta meg a részletes támogatást az érdekeltektől. Az anyag említi, hogy nem ad támogatást az állami irányítás a pártszervezetek munkájához. Ugy érzem, hogy ez kettős dolog. Mi az egyes színházak pártszervezeteinek működésével a titkárokon keresztül tudunk csak foglalkozni, ugy,ha kiróják a feladatokat, amelyekben segíteni kell, A mi szakmánk praktikus szakma. Kazimir elvtárs: Az anyagot jónak tartom. Azt tartom fellazításnak, ha az elfogadtatás elvszerütlen. Pontos bizonyos helyzetben, bizonyos leszűkített körben bizonyos bemutatás. Mi ezt a fajta munkát plusz munkaként végeztük, mert ugy éreztük,^ hogy kötelességünk.kimondani ezekkel kapcsolatban a mi világnézetünket, A lazítást felvetném ugy is, hogy például a TV-ben egy november 7.-i műsor szinte gyászünnepélyjelleget ölt. Utána jön a köv tkező hét, amikor a nyugati derűs filmeket vetítik. Miért csináljuk, miért nem lazítunk fel? Vagy pl. a Szegénylegények c. filmünk. Megy a fesztiválra. He'yes. De a probléma az, hogy a dolgokat ki kell mondani, elevenen, frissen kell reflektálni. Mindent sajnos azoktól várnak, akik lent vannak. I£eg kell ismerni a problémátikás müveket, mert különben a sötétben tapogatózunk. Csatasorba kellene állítani a marxista kritikusokat. Hol vannak ezek? Elvétve van egy-kettő. Nyugatról valóban nagyon jó színházi együttesek jönnek hozzánk, de vannak ott rossz színházak is. Kialakult Magyarországon az, hogy nyugaton csak jó színházak vannak. A Lengyel színház a legellentmondásosabb. Ezzel könnyen, tudtak utazni, haknizni. A kritikában erre utalást nem találtunk. Néhány évvel ezelőtt mondhattuk, hogy a szocialista országokból vegyünk át egy-egy sikeres darabot, de eljutottunk oda, hogy nem lehet egyszerűen átvenni. Kinn voltam a Sz.U-ban, ajánlottak darabokat, de azt kellett mondanunk, hogy ez nekünk ORSZÁGOS LEVÉLTAR