MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1966

1966-08-05 230. öe. - 1966_VB 230/9

3 - 3 m Szépvölgyi elvtárs A személyzeti munka állami vonatkozásában néhány szót. Amennyire a helyzetet ismerem, az anyagban kicsit élesebben kellene fogalmazni e téren. A felsőbb állami szervek vezetésében nincs elég őszinteség a kádermunkában. Az embereknek nem mondják meg többségében a munkájáról, politikailag és magatartásukról a véleményt, még a minősítéskor sem. Több anyag kerül hozzánk és nagyon vérszegények. Az még a jobbik eset, ha megmondják valakinek szóban a véleményt, de nem irják le. Ezzel nem segitenek a kádernek, ártanak vele. Az emberek megvannak elégedve munkájukkal és mivel évek hosszú során át kifogás nincs ellenük, ezért hideg zuhanyként éri őket, ha végül mégis eltanácsolják őket más területre. A másik,'van egy elnézés, engedmények a vezetés részéről a káderek felé. Most érkezett a Fővárosi Ügyészségtől egy feljegyzés a másodállásokkal kapcsolatban. Arra a következtetésre lehet jutni, hogy nem mondják meg "nem járulunk hozzá". Lazaság van. A vezetők nem lépnek fel a káderek felé igénnyel. Ezt az anyagban kicsit keményebben kellene megfogalmazni. A pártszervezetek kádermunkájával kapcsolatban kicsit rosszabb a folyamatos foglalkozás terén a helyzet, mint ami itt le van irva. A BPB hatáskörébe tartozó káderekkel való folyamatos foglalkozás sincs meg. Őszintén mondjuk meg. Ha probléma van, akkor leülünk beszélgetni velük, vagy valami terv. De folyamatos foglalkozás az esetek többségében nincs. Szerintem ezt meg kell irni az anyagban. Itt természetesen a hatáskörbe tartozó gazdasági káderekre gondolok és nem az apparátusra. Tudom nagy elfoglaltságot jelent majd ez nekünk is és a lenti pártszervezeteknek is, de foglalkozni kellene a káderekkel. Kelen elvtárs A kádermunkának sok összefüggése van, minden oldalára egy hozzászólásban kitérni, odafigyelni nem lehet. A saját tapasztalataim is ugyanúgy jelentkeznek, ahogy itt az elvtársak elmondták. Felmerül bennem a párt-káderek továbbképzése, bár erre vannak előírások, ezért erre nem térek ki. A másik probléma a politikai továbbképzés kérdése, ami nem beiskolázástól függ, probléma és egységesen megoldható lehetne. Legtöbb '. pártmunkásnak van némi alapképzettsége mar, amit gyarapitani lehet. Egyébként az egész társadalmunkban ma felmerül az informáltság kérdése. Nagyon sok u^ jelehség van a különböző területeken, amit nehéz átfogni összességében* Ezért felmerül az a kérdés, mi az a mennyiség, amit bizonyos vezetőnek ismernie kell, és mi az amiben el kell mélyülnie. Ez több szinten felmerül. Ezt a kérdést nem ebben az anyagban javasolom felvetni és lehet egy kicsit időben is elodázni, mivel a Kongresszusra készülünk. De a Kongresszus után, annak anyagának feldolgozása közben az Agit.Prop.Osztály foglalkozhatna ezzel a kérdéssel. Különböző szakterületű emberekből hozzon létre egy bizottságot, amely dokumentációszerüen felhivja egy-egy fontosabb kérdésre a pártmunkások figyelmét. Olyan arhiv-rendszer szerűen. Amit Benke Vali is csinált ORSZÁGOS LEVÉLTÁR