MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1966

1966-07-15 229. öe. - 1966_VB 229/46

ke országot, Olaszországot és Svédországot. Magyarországon 10 000 lakosra 19,2 orvos jutott. Ezzel a Szovjetunió és Ausztria kivételével valamennyi európai országot megelőzzük. Életszínvonalunk emelkedése (1965-ben a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1949-hez képest 70 százalékkal, a parasztság egy főre jutó fogyasztásának reálértéke 80 százalékkal nőtt) is szembetűnően mutatja a szocialista társadalmi rendszer előnyeit a kapitalizmussal szemben. Figyelemre méltó az is, hogy több éves átlagot alapul véve nálunk az évi, egy főre számított kalóriafogyasztás 3041, míg Portugáliában 2616, Spanyolországban 2790, Olaszországban 2750, Görögországban 2910. 1961 és 1965 között a szocialista világrendszer ipari termelése 43 százalékkal növekedett, míg a kapitalista rendszer országaiban 34 százalékos volt ez a növekedés. Míg 1950-ben a szocialista országok a világ ipari termelésének csak 20 százalékát adták, részesedésük 1964ben 38 százalékra nőtt, a fejlett tőkés országok iparának súlya ugyanezen idő alatt 74 százalékról. 55 százalékra csökkent. A Szovjetunió ipari termelése a hétéves terv időszakában (1959—1965) évente átlagosan 9,1 százalékkal nőtt. Ugyanakkor (1964-ig bezárólag) a növekedési ütem az Egyesült Államokban 3,9, Angliában 3,5, Franciaországban 5,6, az NSZK-ban pedig 6,5 százalék volt. A Rinascita (az Olasz KP központi hetilapjának) 1966. március 5-i számából: Évente 40 millió ember éhenhal. A Föld hárommilliárd lakosa közül kétmilliárd éhezik vagy hiányosan táplált ... Dél-Ázsiát és Közép- és Távol-Kelet, Afrikát és Latin-Amerikát figyelembe véve az átlagos életkor 30 év (Indiában 27) szemben az európai és észak-amerikai 65 éves átlagkorral.. . (nálunk nőknél 70, férfiaknál 66 év). A tuniszi Jeune Afrique c. lap szakértőjének cikkéből: „A fejlődő országok gazdasági helyzete drámai és az elkövetkező 10 évben még drámaibb lesz, mert az a fajta kereskedelem, amelyre a fejlett tőkés hatalmak kényszerítik ezeket az országokat, lassanként teljesen tönkreteszi gazdaságukat. így 1960-ban egy gyengén fejlett ország lakosa 9,3 százalékát termelte annak, amit egy ipari ország dolgozója termelt. 1970-ben viszont már csak 8,3 százalékát termeli. A gyengén fejlett államok mezőgazdasági exportjának értéke 1963-ban 1 százalékkal esett és azóta még tovább csökken. A kereskedelmi mérleg egyenlege, a vásárolt és eladott termékek értéke közötti különbség — a fejlett tőkés országok és a gyengén fejlett államok közötti kereskedelmi forgalomban — 1951 óta 38 milliárd dollár veszteséget mutat a gazdaságilag gyengén fejlett országok terhére". Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az Egyesült Államok gyámsága alá tartozó Guam, Karolina, Mariana és Marshall-szigeteken „nincs elég kórház, a lakosság 90 százaléka beteg, az iskolák egészségtelenek, a pestis, a tífusz és más járványos betegségek ellen nem oltják be a lakosságot. Mindössze 17 orvosra van bízva a szigetek közel 200 000 lakosa". 1956 és 1960 között a fejlett tőkés országokban évente átlag 7,8 millió dolgozó sztrájkolt. 1961 és 1965 között több mint 10 millióan szüntették be a munkát. Nyugat-Európában ez a szám 4,4 millióról 7 millióra emelkedett. Az Egyesült Államokban a dolgozók 1964-ben 22,9 millió munkanapon, 1965-ben 23,1 millió munkanapon sztrájkoltak. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR