MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1965
1965-10-22 208. öe. - 1965_VB 208/17
- 11 a Kónyi Gyula et. /XIII.ker.PB./ A vitával kapcsolatban véleményem szerint a VB-re nem lehet azt mondani, hogy nem ért egyet a Politikai Bizottság határozatával, Mi okozza tehát a vitát ? Nagyon világosan arról van szó, hogy felül kell vizsgálni a lapkiadás néhány kérdését. Együttes intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a lapok munkája jobb legyen, ésszerűbb megtakarítások legyenek a szerkesztői létazámok csökkentése utján is. A vitát nem az képezi, hogy az anyaggal nem áll szinkronban, amit beterjesztettünk, csak a létszámgazdálkodás kimondottan a téma anyagi oldalát vette figyelembe. Nem vette figyelembw, ami itt két elvtárs részéről is elhangzott, hogy az üzemi lapok munkájának tartalmát, hatékonyságát vizsgáljuk, és ennek alapján figyelembe kell venni uj tényezőket, amik kialakultak eddig és keresni kell az ésszerű megoldásokat, ami a határozat végrehajtását, illetve az egész munkát feredményessé teszi. Amivel nem értek egyet, az a Gallai elvtárs felszólalása volt. Azokkal az agáalyokkal teli megjegyzésekre, nem lehet igy reflektálni, ahogy ő tette. Ha elfogadnánk véleményét, arra a következtetésre kellene jutni, hogy az üzemi lapokkal ne éljünk, nincs rájuk szükség, tehát adjunk ki kezünkből egy olyan fontos politikai eszközt, mint az üzemi lapok. Ránk nézve is sértő volt, hogy szerinte a vita ugy néz ki, mint egy temetői beszéd, mintha nem volna benne politikai állásfoglalás. Az üzemi lapok munkáját lehet birálni, de állitom, hogy a lapok többsége komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a Párt politikáját és a nagy elvi kérdéseket bevigyék az adott területre. Kisebb nagyobb hibákkal feladatukat jól oldják meg az üzemek szerkesztői, és akkor, ha ezt ugy ahogy Gallai elvtárs szólt hozzá, fogadnánk el, lebecsüljük azok munkáját, akik körzremüködnek az üzemi lapok munkájában. Még annyit, hogy nem tartom jó dolgonak, hogy ha a különböző határozatokkal kapcsolatban az elvtársaknak aggályuk van, a kritikai megjegyzések elhangzására olyan véleményt tesz, hogy jelenti a Reviziós Bizottságnak. Ez visszafojtása a kritikai légkörnek. Nagyobb higgadtságra van szükség. Egyébként javaslom, hogy az észrevételek elhangzása után az anyagot ne fogadja el a VB., hanem más alkalommal,ismételten tárgyalja abban az összefüggésben, ahogy a Politikai Bizottság ajánlja. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR