MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964
1964-06-15 173. öe. - 1964_VB 173/21
Budapesti 5^7 ^FFSÍl EEOTIS& Készült: 135 pld-ban. fái. MAGYAR SZOCIALISTA ^MUNKÁSPÁRT _~ Szigorúan bizalmas! • ^ i:?u i l! i XI/40. A fővárosi prózai színházak müsorpolitikájának néhány kérdése. (A Párt Végrehajtó Bizottság 1964. június 15-i ülésén elfogadta) I. A fővárosi szi nházak az ország kulturális életében megkülönböztetett helyet foglalnak el. Meghatározó szerepük van az ország szinházkulturájának alakulásában, munkájuktól jelentős mértékben függ az egész jelenkori drámairodalmunk további fejlődése. Mint közéleti fórum, fontos szerepet töltenek be a lakosság gondolkodásának, erkölcsének, Ízlésének formálásában. A fővárosban 15 színház működik, 13179 fő befogadóképességgel. A színházakat az 1962/63-as évadban 3,178.000 néző látogatta, ami a férőhelyek 77,5 %-os ím használtságát jelenti. Az eddigi tapasztalatok alapján az 1963/64-es évadban kb. 150.000 fős csökkenéssel számolhatunk. Ezek az utóbbi tiz évaek (!956/57-es évadot nem számítjuk) a leggyengébb évei. / Az elmúlt évadban a színházlátogató közönség 42 %-a a 7 prózai színház előadásait nézte meg, ami e színházaknál a férőhelyek 74,3 %-os kihasználtságát jelenti, A fővárosban minden száz lakosra 71 prózai színházlátogató jutott, viszont figyelembe kell venni azt, hogy jelentős azok száma, akik egy évadban több előadást néznek meg (a bérletesek legalább hatot). A színházak látogatottsága tekintetében - az 1960 óta tartó csökkenés ellenére - nemzetközi viszonylatban Budapest még mindig jelentős helyet foglal el, a többi ország fővárosaiban még nagyobb arányú a csökkenés. Ez azonban nem nyugtathat meg bennünket, a látogatottság alakulásából le kell vonni a következtetéseket, tanulságokat. A fővárosban elég jelentős azoknak a száma, akik egyáltalán nem járnak színházba. A színházak látogatottságának csökkenésében szerepe van a lakosság szórakozási, művelődési igényei differenciálódásának, a televízió elterjedésének, de a látogatottság csökkenésének okát nem lehet kizárólagosan ebben keresni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a televízió nem jelent kmkurrenciát a korszerű és valóban művészi előadásoknak, de elvonja a közönséget a gyenge és közepes alkotásoktól. Ezt bizonyítja az, hogy az utóbbi három évadban 20-nál több olyan darab szerepelt vagy szerepel a színházak műsorán, amelyet több mint százszor játszottak. Pl. Hamlet több mint 200, ORSZÁGOS LEVÉLTÁR -
