MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964

1964-06-15 173. öe. - 1964_VB 173/17

~ 7 kapitalizmus ellentmondásait, sőt borzkínait, a szcnélyisóg széthullását, elidegenedését, az emberi viszonylatok oltárgyiasodását, do ezeket a jelenségeket non kizárólag a kapitalizmusnak, hanem az emberi lét törvényszerűségének tulajdonitjak. Olyasfajta társadalon-' birálat nyilvánul neg ezekben a müvekben, anely non a polgári társadalon elleni harcra Serkent, hanem csüggetegséget, kétségbeesést, végső soron a harcról való lemondást sugall a nézőnek. Kevésbé figyelnek fel az olyan drámákra, anelyek a ni társad-Inunknak is mondanak valanit, anelyek non az élet értelmetlenségét tükrözik, honén inkább a kapitalista tarsadalonet. A példák azt nutatják, hogy ilyen jellegű drámák között is l^het válogatni. /Max Frischs Andorra, Levitts Parancsra tetten./ A nyugatról bogozott darabok násik csoportját a nüvészileg selejtes, eszmeileg semmitmondó kispolgári nüvek alkotják,.Az ilyen darabok; pl. Scháffers Ki után négy a no, Anouilh: Oolonbe, Sayers; Kathlen/ bemutatását semmi sen indokolja, hacsak az nem, hogy ezek jelentik szinházaink.számára a könyebb ellenállás vonalát. Ugyanakkor devizát adunk értük* III. Az utóbbi évek müsorpolitikája alapján azt kell nondanunk, hogy a szocialista szinház megteremtése irányába szinházaink igen keveset léptek előre, sőt az 1963/64—os évad azt mutatja, hogy a.kispolgári igények kielégitése irányában tettek engedményeket. Leginkább megmutatkozik ez a Vigszinház, Madách Szinház és annak Kamaraszínháza nüsorpolitikájában, de nem kivétel a Nemzeti Szinház és Kauaraszinháza sen. Ezek szinpadjain megtalálnatük egyrészt nagyszerű rendezésben, nagasfoku művészi játékkal előadott klasszikus . darabok, másrészt gyenge, eszmeileg" erősen kifogásolható alkotások, . Elismerésre méltó a Thália-szinház tevékenysége, amely következetesen halad azon az utón,: hogy a ma szinháza, politizáló szinház legyen. Látogatottsága azt mutatja,. hogy a közönség szereti, igényli az ilyen jellegű darabokat és érett azok befogadására. A vázolt helyzet főbb okait abban látjuk, hogy: lo/ Sem a drámaírók* sem a szinházak nem ismerik eléggé a lakosság többségét alkotó munkások igényét, művészi izORSZÁGOS LEVÉLTÁR