MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1964

1964-02-10 164. öe. - 1964_VB 164/28

- 5 Ma az a helyzet, hogy a fejlesztésben konkrét elképzelések vannak. Mindinkább erősödik az a nézet, hogy mindenki a saját területének az eredményeit fokozza, a hibákat ott számolja fel, és hogy összefüggésben a népgazdaság, a vállalat ós az egyén érdekével intézze az ügyeket. Ennek megfelelően határozzák meg az emberek konkrá feladatait, bármilyen beosztásban legyenek. A különböző szintű vezetők egyre jobban megértik, hogy az egyszemélyi felelősség és a tömegek támogatása alapvető szükséglet, az eredmények legfőbb forrása. Több vezető hosszú időn keresztül vallotta,nés egyesek vallják még ma is közöttük kommunisták is-, hogy az újért nem érdenjes harcolni, mert az csak több gondot okoz. E harcban 'veszekedni* kell, elrontják a viszonyukat az emberekkel. És ha nem látszanak az eredmények rögtön, erkölcsi, politikai ós anyagi hátrányok származnak belőle. E véleményeknek bizonyos fokig van objektív alapja is. Pl. az elmúlt három év alatt 607 millió forint beruházási összegünk volt, 8 teljesítése mintegy 86 %-os, de egyetlenegy tétel sem komplett. Sem a Tervhivatal, sem a fCGM. iem adja meg a teljes technológiai egységben történő keretet. E nézet kialakulásához hozzájárul az is, hogy az uj gyártmányok műszaki paraméterei hasonlíthatók a világ8zinvonálhoz, illetve a középarányokhoz, de a gyártmányosszetétel változásából, a fajlagos anyagfelhasználásból és a munkaigényesség eltolódásából adódó különbségek az árrendszerünkben nincsenek keresztülvezetve, és gyakrae előfordul, hogy a népgazdaság számára fontos acélhuzal vagy fémlemez, ül, szerszámgép legyártása szükséges, de a termelékenységet egyharmadára .vagy a felére csökkenti, s ez visszahúzó erőkónt lép fel az újért való harcunkban. Ma már általában az a helyzet szemléletileg ós gyakorlatilag is, hogy a népgazdasági érdekeket vesszük figyelembe. Egyetlen egy megrendelést nem utasítunk vissza, ha arra a népgazdaságnak szüksége van, és technológiailag keresztülvihető. Ennek alapján kielégítjük a híradástechnika, az építőipar szükségleteit, vállaljuk a speciális öntvények legyártását, iJX szüntetünk meg olyan gyártmányokat, melyek a népgazdaságnak nem előnyösek, mint amilyen a régi varrógép, golyóscsapágy gyártás, stb. A népgazdasági érdek szemelőtt tartáaát jelenti az is, hogy tételesen teljesítsük kb. 1,6 milliárd nagyságrendű exportunkat. Emellett számitásunk szerint még 5 milliárd a közvetett export, melyet más gyárak szállítanak ki a mi részszállításainkból. Ezért határoztuk el, hogy a Müveken belül a gyárak között és a külső vállalatok között is be kell vezetni az uji. finomprogramozást, melynek segítségével kiküszöböljük az anyagellátási, a szerszám és a tervdokumentációkban lévő zavarokat., A gazdaságosság mérése, az önköltség csökkentése az egész tevékenységben központi helyet foglal el. Lényegében ezt is teljesítjük évről-évre^ és reméljük hamarosan a tények alapján kerül lezárásra az a néhány zavaró momentum, mint pl. ami az Acélműnél van, ahol évek óta nem teljesítik az önköltségi terveket, de mindig ujabb és ujabL előírások születnek, és már a tervek meghatározásánál törvényesitik a lemaradást. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy teljesen fel kell tárni a lehetőségeket, melyek bizonyos mértékig megvannak. Az Acélmű körül folyó vita nem kicsi, évi mintegy 20 -30 millió eredményességi különbséget jelent. • / * ORSZÁGOS LEVÉLTÁR