MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1961
1961-08-21 107. öe. - 1961_VB 107/16
- 6 - ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Buda elvtárs; """örök elvtárs felvetette a normarendezéssel kapcsolatos önelégültséget. Ha az önelégültség nem is mindenütt uralkodott el, de a munka lefékezettsége minden vállalatra érvényes. 1960 szeptemberi határozat után az üzemek már a határozat szellemében kezdtek dolgozni, és kezdték a takarékos létszámgazdálkodást, normarendezés kérdéseit napirendre tűzni. Ez egészen szép termelékenységi eredményt hozott. Semmiképpen nem lehet egy percre sem levenni a napirendről a takarékos létszámgazdálkodást, mert éves szinten aladjuk az első félév eredményeit. A Budapesti PB és más szervek abban tudnának segiteni, ha napirendre tűznék ezt a kérdést. Egy olyan oktatási kampányt kellene inditani, hogy a Minisztertanácsnak azt a határozatát, amely k a hogyan tovább-ot és a normarendezés kérdését megjelöli - tanithassuk. Szeptemberben be kellene inditani ezt a munkát, hogy a IV. negyedévi eredményeket biztositsuk. Jó egy évig a legkülönbözőbb fórumokkal és önmagunkkal is küzdeni kellett annak megértetéséért, hogy hozzá kell nyúlni a normákhoz. Ugyanis ha nem rendezzük menetközben a normákat, a keresetek elfutnak, a tartalékok összegyűlnek és csak nagy visszahuzásokkal tudjuk visszahozni a keresetelí'utásokat. A vezetés oldaláról is könnyebb, amikor tagoltan, mindig a megjelenés időszakában rendezik, akkor nem veszik olyan fájdalmasan, összegyűjtve fájdalommentesen megoldani nem lehet. Ami igaz az ipar egészére, az nem biztos, hogy igaz egyes vállalatra. Az átlagok, amelyek az ipar egészére vonatkoznak, nem vonatkozhatnak minden üzemre. A keresetekkel kapcsolatban sok vonatkozásban kapcsolódnék Török elvtárshoz, egy pár kérdésben viszont ellentétes a véleményem. Az 1961-es tervek kialakitásánál ó r iási vita volt. A vitát az képezte, hogy a normarendezést a keresetek alakitásánál hogyan lehet tervbe venni. Volt olyan vélemény, hogy most nem kell 2 $>, mert egy csomó tartalék felszinre kerül a normarendezés következtében. A gazdasági bizottság azt a határozatot hozta, hogy 2 $-kal fejleszti, mert minden megszigorítás a tervben esetleges félelmet vált ki a vállalatvezetésben. Azt mondták, hogy meg kell adni a 2 $-ot, mert a takarékos bérgazdálkodás automatikusan úgyis hozza. Ez volt az elgondolás. Ilyen normarendezés soha nem volt, mindig csökkenés kis érte. A Politikai Bizottság kimondta, hogy azonos bérért magasabb teljesítményt kövessünk. Ez mindenképpen teljesítve van. A mai tartalékok mechanikus szétosztása nagyon nagy veszélyt jelentene. Most volt az utolsó hónap, amikor a normarendezés erősen kulminált. Meg kell várni a III. negyedévet, s ha itt is nagy tartalékok maradnak fenn, akkor mi is egyetértünk a közbelépéssel. Mindenképpen megtakarítás lesz a bérben. Ez nem rossz. Az első félévnek a kereset-megtakarításait nem tudjuk a III. és IV. negyedévben odaadni, mert 1962-re eladjuk magunkat. Politikus szemszögből kell megítélni, hogy a IV. negyedév kereseti színvonala tartja-e a 2 #-ot, akkor elértük a fejlődést. Az volna a javaslat, hogy a keresetek alakulásával kapcsolatban csak a figyelmet hívjuk fel a III. negyedévre vonatkozóan, de semmiféle konkrét intézkedést nem teszünk.
