MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1961
1961-08-21 107. öe. - 1961_VB 107/12
ORSZÁGOS LKVÉLTAQ Török elvtá ra /Szakszervezet/ Az előterjesztett két jelentéssel egyetértek. Állami vonalon alig pár hónapja indult meg a munka, konkrétan budapesti viszonylatban is, ami azt jelentette, hogy a Szaktanács létrehozott a mozgalomban olyan szerveket, amelyek a budapesti munkával konkrétan foglalkoznak. Budapesten a termelés területéről nem rendelkezünk olyan mutatókkal, amelyek megnyugtató képet adnának, időben lehetne észlelni a jelenséget, és biztos alapot adnának. Támogatom Kovács elvtárs észrevételét, hogy olyan adatok szükségesek, amelyek a budapesti szervek munkáját konkrétabbá, gyof sabbá, pontosabbá és operatívabbá teszik. A jelentés tárgyalásánál sokat foglalkozunk az anyaghelyzettel, az anyagnormákkal. A költségekben az anyagköltségek sokkal számottevőbbek, mint a bér költségei. Mégis ezen a téren nincs tend, ami már a tervek készitésénél kezdődik. Ezt a Párt Titkársága előtt is felvetettük. Vállalatoknál augusztusban kell ^produkálni az anyagtervet, anelyet a minisztériumi szervek bontanak, s januárban kapja meg a vállalat. Ha közbenvalámily^n ujitás vagy más egyéb történik, azt az anyagterven már nem tudják keresztül vezetni. így állnak elő olyan helyzetek, hogy nem gazdaságosan használnak fel anyagokat. A tervek kidolgozásakor dolgozzanak ki anyagnormákat és azokat tartsák. Erre lehetőséget kell teremteni. El vagyunk maradva a többi szocialista országhoz viszonyitva azon a téren, hogy időben jóvá tudnánk hagyni a vállalatok anyag- és készáru terveit. Egyetértek Szurdi elvtárssal, vannak objektiv akadályai annak, hogy tervezésünk előbbre lépjen ezen a téren, de azért - véleményem szerint - mégis kellene módot találni arra, hogy előbbre menjünk. Ez nem egyszerű dolog. A vállalatok túlnyomó többségénél a raktározástól kezdve egy sor probléma felvetődik, de mégis törekedni kell az előrelépésre. A másik jelentéssel kapcsolatban meg kell mondani, hogy a szakszervezeti mozgalom a párthatározat óta nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy ez a munka ugy legyen lebontva az üzemekben, hogy az érintett dolgozók legszélesebb tömegeivel nem egyszer, hanem többször is megtárgyaljuk, megmagyarázzuk. M 0 st, hogy a befejezéshez közeledünk, elmondhatjuk, hogy alapjában véve sikerült ezt elérni. Nem mondom hogy örültek a dolgozók annak, hogy normájukat rendezik, vagy hogy nem voltak ellenvélemények. s zek a vélemények azonban abból a talajból táplálkoztak, hogy a dolgozók széles tömegei eleinte nem ismerték azt, hogy a régi és a mostani normarendezés között minőségi különbségek vannak. A vállalatok vezetői - amikor ezzel a kérdéssel foglalkozni kezdtünk - nem nagyon hittek abban, hogy a normarendezés nem ugy lesz lebonyolítva, mint a régiek. A magyarázatok után azonban, amikor a munkához konkrétan hozzáfogtunk, amikor látták, hogy a vállalatnak magának kellett kidolgozni, hogy mit akar csinálni, akkor látták, hogy itt igenis másról van szó. Egy-két dologra rá kell mutatni, amellyel a jövőben is problémánk lesz. Az ugynevezett;áunkanap felvételre tértnek ki. A munkanap felvétel kapcsán a vállalatok mindjobban a munkás hibájából kiesett időt helyezték előtérbe. A rendezésnél ezt a részt exponálták ki, és jóval kevesebb időt forditottak arra, amely a vállalat hibájából adódott. Pedig olyan hellyel nem találkoztunk, ahol a kieső munkaidő kétharmadrésze nem a vállalat hibájából történt. Mi az igazgatók, a minisztériumok vezetőinek figyelmét erre felhivtuk - nem nagy eredménnyel. Vannak üzemek, ahol behatóan
