MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1960
1960-09-26 85. öe. - 1960_VB 85/57
ORSZACO" L?" 1 t< TÍR • - 6 474, azaz 12,5 $>~é. tagja, a pártnak. A művészek száma 1.526 fő, ebből 17 3 A5 í o/ párttag. Legmagasabb a párttagok aránya művészek között a Vidám Színpadon, 44 művészből 14 párttag, a József Attila Szinházban 36 művészből lo párttag van. A Hunnia Filmgyár 87 művésze közül 18, a Budapest Filmstúdió 63 művészeti dolgozójából pedig 22 fő párttag. A Pannónia Filmstúdió 55 művészeti dolgozójából 14-en tagjai a pártnak. Legalacsonyabb az arány az Operában 57 \ művészből mindössze 23 /szólista csak 4/, a Bábszínházban 44 művészből 6 párttag. Az ellenforradalom előtti felduzzasztott párttagságtól való félelem néhány helyen leállította a párttagságra előkészítő politikai munkát. Tartózkodás tapasztalható a volt MDP. tagokkal szemben, akiknek jelentős része művészi, politikai és erkölcsi szempontból kifogástalan. A kommunisták egymás között beszélnek arról, hogy melyik művész lehetne hasznos tagja a pártszervezetnek, de ezekkel som foglalkoznak tervszerűen, nem adnak számukra megbízatásokat. A pártszervezetek egészséges fejlődését, tömegkapesolatát egyes helyeken gátolja a párt szövetségi politikájának meg nem értése. Sok problémát okoz egyes művészek megítélése. Gyakran felvetődik, hogy a pártonkivüliek, köztük az ellenforradalom alatt kompromitáltak könynyen kerülnek előnyös helyzetbe. Vannak olyan tapasztalatok is, hogy azonos képességű és szerepkörű művészek esetében is a rendezők szivesebben dvlgoznak pártonkivüliekkel. Nem mindenütt ismerik fel, hogy a pártszervezetek ereje, hatóköre csak akkor növekedhet, ha sikerült a párttagok aktivizálása mellett a szinpatizánsok,körét szélesíteni, a tömegszsrvezetek munkáját eredményesebbé tenni. Nehezíti a feladatok megoldását, hogy a párttagság egy része, a vezető kommunista művészek közül többen lebecsülik az alapszervezetben végzett tevékenységet. Nem vállalnak pártmunkát, sokan a taggyűlésekről is távol tartják magukat. Ez,negatív hatással van a szakszervezeti bizottság és a KISZ munkájára is. Ezek alapján megállapítható, hogy a kommunisták és a pártonkivüliek között nem alakult ki olyan elvtársi, baráti együttműködés, amely elősegítené a szubjektív szemlélet visszaszorítását és az igazán jó alkotói légkör kialakítását . Művészeti intézményeinkben taggyűléseket 6-9 hetenként tartottak, amelyen a megjelenés általában elérte a 60-80 ^-ot A pártcsoportok tevékenysége is fejlődött. Egy-egy nagyobb feladat előtt a vezetőség összehívja a pártcsoportokat, megbeszélik a kommunisták
