MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1960

1960-06-27 79. öe. - 1960_VB 79/38

-3<? OHSZÁGO* LEVÉLTÁR - 5 Ezt bizonyitja többek között az, hogy már 1956. decemberében újraválasztott vezetőséggel működött a Tanács MSZMP csoportja, másrészt,hogy üléseit általában 2-3 nappal előbb tartja, mint a tanácsülés, hogy ezzel is mentesitse a formalitástól. Ennek következtében nemcsak azt sikerült elérnünk, hogy az MSZMP csoport ülései igen vitaképesek, hanem azt is, hogy sokszor ujabb szempontokkal, Vagy elvi és gyakorlati kérdések tisztázásával segitik a napirend előadóját abban, hogy minél reálisabb és alaposabb beszámolót terjesszen a tanácsülés elé. Ugyanakkor előmozditják azt is, hogy a tanácsüléseken is szinvonalas viták follyanak és tanácstagjaink egyre inkább az egyéni problémákon, panaszokon. tul az egész kerületet átfogó kérdésekkel is behatóan foglalkozzanak* £ Mindez szerepet játszott abban is, hogy a választási jelölőgyüléseken a résztvevők átlaga 132 fő volt, vagy a mostani tanácstagi beszámolónak az átlaga 107 fő. A tanácstagok összetétele; 170-ből 105 párttag, 101 munkás, 3 paraszt, 19 értelmiség, 35 alkalmazott, 12 egyéb. 3. Figyelembevéve azt, -hogy a lakosság a Tanácsról alkotott véleményét a tanácsapparátus tevékenységén keresztül is alakitja, mellyel a születéstől kezdve az elhalálozásig minden ügyükben kapcsolatban vannak, arra törekedtünk, hogy a pártirányítás kihasson az apparátus munkájának is állandó javulására, tevékenységére, kezdeményezésére és a hi, vatali, lélektelen bürokratikus munkastilus fokozott kiküszöbölésére. ^ Ezért a pártszervezetre támaszkodva a Tanácsban dolgozó elvtársakkal ™ azt kellett és kell megértetni, hogy ők nem egyszerűen hivatalnokok, hanem állami funkcionáriusok, akiknek nemcsak hivatali, hanem mozgalmi feladataik is vannak. Ez hozzásegített ahhoz, hogy növeljük a Tanács dolgozóinak felelősségérzetét, egyre inkább bekapcsolódjanak a mozgalmi feladatokba, növekedjék aktivitásuk, amely elősegíti a lélektelen, bürokratikus módszerek felszámolásában az előrehaladást. Nem volt tisztázott - és ezzel még ma is sok probléma van, - hogy miért kell a Tanács dolgozóinak osztálypolitikát folytatni és hogyan kell azt alkalmazni a gyakorlati életben. Addig, amig az előbbi két kérdésben érezhető előrehaladásról számolhatunk be, nem mondható ugyan©2 el az osztálypolitika megértéséről, még kevésbbé annak helyes alkalmazásáról. Ma is sokszor előfordul, hogy az osztálypolitika fogalmát leszükitik egyes esetekre és nem a Párt, a munkásosztály egész politikáját látják maguk előtt. Még mindig tartja magát az olyan