MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1959

1959-05-04 50. öe. - 1959_VB 50/28

B3 - 4 4./ A nő dolgozók alapismeretei nem voltak megfelelőek, az átképzés aom volt teljes értékű, Így ezek a nők általában alrcsony szakmunkás báreket értek csak el,.. ós nem kerestek többet mint egy jó betanított munkás* 5./ Egyik legjelentősebb tényező az volt, hogy nem kaptak megfelelő beosztást és elég segítséget•Bizalmatlansággal , lebecsüléssel, gúnnyal találkoztak.Nem alakult ki önbizalmuk.Ugy látták, nem tudnak megbirkózni a feladattal, A női szakmunkásképzés ma is folyik, kisebb méretekben és inkább a hagyományos szakmákban./ varrónő, cipőfelsőrészkószitő, stb./, de uj területen is / gépipar, nyomdaipar./ A legnagyobb számszerű fejlődés az elmúlt években a betanított munkások területén volt* A fejlődós fő irányai: 1./ A hagyományos női munkahelyeken ahol nők nagy számban, de férfiak is dolgoztak, most csak nők dolgoznak, tehát kizárólagosan női munkahelyekké lettek./ textil, ruhaiparban, élelmiszeriparban, híradástechnikai üzemek./ 2./ Uj területeken alkalmaznak nőket, betanított munkásként, úgyszólván az ipar egész területén. Az úgynevezett "kisegítő" és "nem ipari*" munkahelyeken nagyobbrészt nők dolgoznak / küldöncök, takarítónők, konyha és bölcsődai személyzet, stb./ Ezek száma a fejlődés során nőni fog. A fizikai munkásokkal egyidőben megnőtt a nő dolgozók száma, szerepe, jelentősége az alkalmazotti munkakörökben is.Az alkalmazottakon belől lényeges eltérés van a műszaki és adminisztratív munkahelyek között,Amig az adminisztratív munkahelyeken a nők száma nagy általában, kb. 4o-8o % addig a műszakiaknál ez az arány csak 3-2o %.Ez részben annak a következménye, hogy az adminlsztrativ munkakörökben tradicionális a női munka, mig a műszaki munkakörökben való munka nagyobb képzettséget és sokkal nagyobb előítéletek leküzdését és a nők számára uj területen vógzett munkát követel meg.A probléma azonban inkább anyagi és társadalmi kérdés, amelyre még kitérünk. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR 12