MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1959

1959-03-02 46. öe. - 1959_VB 46/25

- 4 Ez a hangnem sok esetben meghatározza és rányomja a bélyegét a politikai mohdanivalóra is. Igen fenkölt, papi pátosszal átitatott, a polgári humanizmus légkörét magából árasztó stilus. Üzemekhen nem, de felső szinten és a területen a mozgalomra nagyon rányomja a bélyeget, hogy a különböző egyházak képviselői nemcsak helyet kaptak, hanem sokhelyütt túlzott szerephez jutottak a békemozgalomban, libben szerepet játszik az a nyiltan nem minden esetben kir fejtett álláspont, hogy a vallásos érzelmű embereket az egyház képviselőin keresztül lehat megnyerni a békemozgalom számára, k bókemozgalomban résztvevő egyházi személyek ezt igyekeznek is felhasználni saját tömegkapcsolataik erősítésére. Ugyanakkor a kommunisták egy része - épp a fent eralitettek miatt - távol tartja magát a békemozgalmi tevékenységtől, mások, akik résztvesznek, azok sok esetben maguk is felveszik ezt a stilust, mondván e mozgalmon belül egészen sajátos nyelvezetre van szükség. Ritkábban, de előfordul az is, hogy a kommunisták ugyanúgy lépnek fel az ilyen jellegű rendezvényeken, vagy bizottságokban mintha taggyűlésen lennének. Ezek a tényezők nagy kihatással varinak az egész békemozgalomra. Sok esetben ugy hat, mintha a papok, kispolgárok, s részben az értelmiség mozgalma lenne. Ugyanakkor a nyugati világ propagandája ma is tele van azzal, hogy ez a mozgalom kommunista mozgalom. Vitatott a bákemozgalomban résztvevő kommunisták és egyes pártszervek által a békemozgalom vezetésé-nek összetétele, ezen tul területen a résztvevők összetétele is. A vita a munkások részvétele körül van. Kevés az üzemi munkás a békebizottságokban

, és akik ott vannak politikai felkészültség tekintetében nem minden esetben a legmegfelelőbbek. A területi békorondezvónyeken pedig alig-alig vesznek részt 'munkások, munkásfiatalok, de fiatalok általában. Ezek miatt gyakori a szemrehányás a pártszervek részéről. Azok az elvtársak, akik közvetlen szervezői, irányitói ennek a munkának, azok is elkeserednek ós töprengenek emiatt. A másik vélemény, hogy a munkások bevonása a területi munkába teljesen irreális követelmény. A fő hiányosság nem abban van, hogy a munkások hiányoznak a területen, hanem abban, hogy kevés a nem munkás /kisiparos, kiskereskedő, szabadfoglalkozású, házmester stb./ Szűk a mozgalom bázisa, s mindenütt ugyanazokkal találkozunk, /Az I. ker. VB pl. leállította a március 8. nagyszabású rendezvényt azzal az indokkal, hogy ORSZÁGOS tEVÉLTAí ' lüL.