MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1959

1959-02-02 44. öe. - 1959_VB 44/3

- 2 ­Kilián elvtárs: A leterhelés 22 #-al magasabb mint 1958-ban volt. Bruttyó elvtárs emiitette, hogy az 1959-es tervet még decemberben megkaptuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen tisztázott minden vonatkozásban a helyzet. A 22 $-os felfutás mellett még mindig jó­val nagyobb az igény a tárcával szemben, mint amit biztositani lehet. A megnövekedett feladatok elvég­zését az idén^géppark-beruházással igyekszünk biz­tositani. Az államositás óta ennyi gépi beruházásunk nem volt, mint az idén. Persze, ezek a gépek, csak részben fognak 1959-ben segitséget nyújtani, - a ki­szállítások időpontjától függően tudnak belépni. Munkaerőben is változást kell elérnünk, az 1958-as /decemberi/ létszámhoz viszonyitva 10-15.ooo embert kellene felvenni. Ez Budapestre kb. 3-3.500 embert jelent. Mi szeretnénk elkerülni ennek a teljes fel­vételét egyrészt azzal, hogy a termelékenységet fo­kozzuk és figyelembe vesszük a gépeket, másrészt a felvételeknél figyelembe kell venni, hogy csak vidék­ről jönnek az épitőiparba dolgozni és ezek elhelye­zése a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Tehát kény­szerítve is vagyunk, hogy ne vegyük fel ezt a lét­számot . Aczél elvtárs: Az építőiparban a munkaverseny szervezése mindig kü­lönösen nehéz probléma lesz. A mi feladatunk, hogy segitséget adjunk a politikai munkához. Iroblémát je­lent az építőiparban, hogy a törzsgárda, a jó kőműves szakmunkások a telepitett iparhoz mennek dolgozni, mert ott többet keresnek, jobb körülmények között dol­goznak. A másik probléma a munkásszállások kérdése. Nagyon gondosan ki kellene dolgozni egy tervet a je­lenlegi helyzet megváltoztatásira. Kádereket kellene adni erre a területre. Véleményem szerint néhány jó káderrel a politikai munkát meg tudnánk oldani. Továb­bá, meg kellene nézni az épitőipari technikumokat, a tanári gárdát, az MTH iskolákat. Nem lehet közömbös számunkra, hogy kik tanitják a jövő épitőipari szak­embereit. A felszabadulás előtt az épitőipar a leg­jobb volt szervezettség szempontjából. Ma pedig nincs olyan szakma, ahol olyan kevés ember dolgozna a régi gárdából, mint itt. Az ipar jellege is olyan - átmenő jellegű - miután zömmel vidéki munkások dolgoznak. Javaslom, hogy az Ipari Osztály, az Agit-Prop. Osztály­lyal közösen - bevonva a minisztériumot is - dolgozzon ki egy tervet, hogyan lehetne a munkásszállások poli­tikai helyzetén javitani. Pécsi elvtárs: Amikor elvolvastam a jelentést, nem éreztem nagy elégé dettséget. Nem tudom pontosan, hogy mi a helyzet az építőiparban, azt azonban tudom, hogy van:.ak aajátos problémái. Egy izben, amikor tárgyaltuk az épitőipar helyzetét, elfogadtuk, hogy a tömegszervezetek jelen­tősége itt sokkal nagyobb, mint bármely más iparban.

Next

/
Thumbnails
Contents