MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958

1958-05-12 24. öe. - 1958_VB 24/27

Annakidején Vas Zoltán a 18-2o-as gyáregység kialakult kooperációját szét akarta verni. Lényegében pedig a gyárnak az a szerkezete tette lehetővé a vezetés számára az összetartást. Ezta kettéhasadast kellett megszüntetni elsősorban. Annakidején megmondtam, hogy az egész gyárra káros az intézkedés. Csak legyintettek és nem vettek figyelembe a véleményemet. Még ha külön Kohászati Minisztérium lesz is, akkor is Csepel történelmileg kialakult egységével nagyszerűen kooperáló üzem és egybe kell hagyni. Amerikai nagyvállalatoknál latol nak bevezetésével félrevezetni magunkat óriási anyagi megterhelések-" kel és a, vezetés szétverésével járt volna. Helyeslem, hogy ezt a problémát az elvtársak lényegében megoldották, ezt minden vonalon, tehát szakszervezeti vonalon is meg kell oldani. Probléma volt azelőtt, és az elvtársak szintén megoldották, a gyár és a terület közötti kapcsolatot, amely azelőtt olyan volt, mint a gazdag és szegény rokon között. Ez megszűnt, az elvtársak támaszkodnak a területre ás ez nagyon helyes. Látszik, hogy érzik ennek fontosságát. Akkoriban a pártszervezet nem értett a termeléshez. Én magam is elhittem, hogy Muszka Imrének és néhány hasonló embernek a kiugratísa, az ezekkel való foglalkozás, néhány ügyes adat népszerűsítése jelenti a termeléssel való foglalkozást. Az elvtársak e jelentésben megmondják, hogy a taékarákosság és az önköltségcsökkentés a központi kérdés. Ezzel megmutatták, hogy túlnőttek a gyermekcipőn. E három pozitiv jelenség mellett az elvtársak nagyon helyesen két gyengeséget látnak: Egyik, hogy az üzem dolgozóinak összetétele meggyengült. Ezzel az elismeréssel szinte saját magukat figyelmeztetik, hogy ezen a téren vigyázni kell. A másik a szakszervezettel való foglalkozás. A szakszervezet önállóagának biztositása. Ez még sokszor napirenden lesz. Ez egy hatalmas társadalmi szervezet, amellyel a szocializmus, a kommunizmus felé megyünk. Még mindig a gyermekkorukként kezeljük, ahelyett, hogy mind nagyobb és-nagyobb feladatokat biznánk rájuk, elnyomjuk. Jó, hogy az elvtársak ezt a problémát is látják, bizonyára változtatni fognak rajta. íz alapszervezetek problémája nem ugrott ki elég jól a jelentésből. Méhes elvtárs vetette fel. Csepel lényegében kerületi pártbizottság, ugyanakkor bent van a gyárban, és ezer személyi szállal van összefűzve nemcsak az egyes üzemek vezetőivel, hanem a dolgozókkal. A gyári ás gyáregységi pártszervezeteknek van tekintélyük, sokkal kevesebb a pártalapszervezeteknek. Azt sem lehet mjndani, hogy az alapszervezeti titkárok gyengék. De ritka hely, ahol tekintélyesebb pártvezetősági tagokkal tudnánk számolni. Ez adódik a sok .nyugdijazott elvtársból. Ezek az emberek lelkesen végeztéka fontos feladatokat éveken keresztül és most nagy hiányok vannak. Meg kell bizni feladatokkal az alapszervezeti vezetőségeket, akkor megnőnek és nagyobb tekintélyük is lesz. A Csőgyárban is tapasztaltuk, hogy a gyáregységi parttitkárt ismerik, az alapszervezetek titkárait már nem nagyon, a vezetőségi tagokat egyáltalán nem. ^ y [ORSZÁGOS LEVÉLTÁR