MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958
1958-10-27 37. öe. - 1958_VB 37/33
/TT [ Különféle : Fegyelmi ügyek* Czupy fCároly átigazolási kérelmet a BPB. elutasitotta. Szirmai György pártbüntetését a BPB. törölte. Schiffler Gyula pártbüntetését a BPB. törölte Rajszki Károly kizárási határozatát a BPB. megerősítette. Kiss Aladár és Tolnai Gábor elvtársakat dorgálás pártbüntetésben részesítette a BPB. Surányi Zoltánnét a BPB. az MSzMP-be átigazolta. Boros Lászlót a BPB. a pártból kizárta. Bakos Mihály kizárási határozatát a BPB. megerősítette. Parádi Ernő átigazolási kérelmét elutasitotta a BPB. Dér László átigazolási kérelmét elutasitotta a BPB. Szebellédi Ibolya átigazolási kérelmét a BPB. elutasitotta. Páli Tivadarnét szigorú megrovás partbüntotéssel átigazolta az MSzMP-be. Mahler Miklóst szigorú megrovással visszavette az MSzMP-be. Rétéi Lajost a BPB. a pártból kizárta. Kiss Pált szigorú megrovással a pártba átigazolta. Takács Kálmán MSzMP.-be való átigazolását a BPVB. támogatja és javasolja felvételét a KB. felé. Takács elvtárs : Amikor felvételi kérelmemmel a BPB-hoz fordultam, akkor részletesen Leírtam a dolgokat. Hozzá kell tennem, hogy hosszú ideig nem láttam saját felelősségemet. Kb. 1957 májusában jutottam el odáig, hogy az alapvető kérdésekben egyetértettem a párttal. 1956 novemberében hagytam ott a Népszabadságot. Ennek okát is leirtam. 1956 októberében rendkívül súlyosnak éreztem a magam felelősségét mindazért a katasztrófáért, ami 1956 októberében kirobbant. Október 23-a után megpróbáltam helytállni ahova éppen akkor vetett a sors. Nem látöam világosan, ho-:y helyes utón járok-e. Nem tudtam egyetérteni azzal, ami történt, az állandó engedmény politikával, ugy láttam, hogy katasztrófába sorodja a proletárdiktatúrát. Már kezdetben sem értettem azzal egyet, hogy mindennap ujabb engedményeket tett a K.V. November 4-e után tovább dolgoztam a lapnál, de akkor sem szűntek meg belső vivódásaim. Végre szerettem volna, ha valahol megállunk és ez ami. odáig vitt, hogy annak idején Tito pulai beszédével kapcsolatos vitákban ugy foglaltam állást, ahogy állást fogMtam. Ma mlr látom világosan, hogy nem nekem volt igazam, hanem a pártnak. Megtanultam, hogy a szavakkal nem szabad játszani, azoknak súlya van. Amikor a párthoz fordultam újra, akkor teljes meggyőződéssel, tiszta ssivvel mondtam ki, arait kimondtam és irtam le. Azért fordultam, mert ugy éreztem, hogy itt a helyem. Azokat a hibákat, melyeket elkövettem, ugy gondolom, hogy elsősorban a párton bel';'l tudnám kijavítani. £écsi elvtárs: Közelebbről nem ismerem Takács elvtársat, én kerültem a helyére. A szerkesztőségben többször szó esik róla. Egyöntetűen az a vélemény és nekem is, hogy fel kell venni őt a pártba. Hibájáért elitélik, de abszolút tisztességes, őszinte ember. Ez nemcsak azok véleménye, akik hasonló hibákat követtek el, hanem akik nem követték el ezeket az ismert hibákat. WMMCAOOSuvíuAft]
