MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1958
1958-01-13 16. öe. - 1958_VB 16/10
- 8 | Ebbe az anyagba bele kell venni, hogy a múlt örökségeit ftfizetjük. ín nem hibáztatom sem Rákosit sem Révait, hogy ők az Írókat pénzzel is megvesztegették, a világ minden tájáról lehetne ilyen példát hozni, de kifogásolom, hogy egyedüli módszerük ez volt, nem lépett fel a kommunista írók felé egy uj morállal, és ezt most nekünk kell megeresni. Amikor József Attila halálának 2o. éves évfordulója volt, mi nagyobbat ütöttünk, mint ahogy esetleg kellett volna, de szándékosan tettük. Nincs politikai egység ezen a területen és érzik, hogy valahol be lehet csúszni, valahol rés van. Háy Gyula Kucsera cikkével kapcsolatban: elismerem, hogy voltak Kucserák, de a BPB munkatársai és más funkcionáriusok nem voltak azok, egy jó szava nem volt ebben a cikkben. Ezt a szemléletet meg kell változtatni. Ha mi a 300 szerződést felbontjuk, akkor odakinta volt írószövetség tagjai üvölteni fognak, de nem ezért nem vihetjük mi nyilvánosságra ezeket a dolgokat, hanem azért, mert a munkások bennünket vonnának felelősségre. Osztály szempontból változást kell elérni ezen a területen. A Politikai Bizottság ülésén elmondtam, hogy amikor Kortíiy+ készültek ék az Eucharisztikus Kongresszusra ez kihatott az egész kulturéletre. Mi az,ami helytelen a könyvkiadásunkban? El kell érnünk, hogy olyan könyvkiadóink legyenek, ha pl. azt mondják egy írónak, hogy nekünk a tsz. mozgalomról kell egy könyv, akkor, ha az megfelelő, fizessünk érte akár 2oo ezer forintot. Legyen Veres Péternek akár 1 millió Ft évi jövedelemé, legyen autója és legyen a világhírű énekeseink villája stb. de legyenek hűek a rendszerhez. Nekünk határozottabban kell fellépni a könyvkiadás területén az erkölcstelenséggel szemben. Van a kormánynak politikája végre kell hajtani. Ezt a problémát nem oldhatja meg a központ, ezt nekünk kell megoldani, mert itt van Budapesten a rákfenéje. Ne engedjük saját magunkat deffenzivába szoritani. Helyes lenne nekünk erre a területre kimenni és először a pártaktivákkal beszélni, de később az egész könyvkiadói szakemberekkel. Forduljunk a nyomdászokhoz, mondjuk el a problémákat és teremtsünk olyan légkört, hogy a kommunista nyomdászok egyben cenzorok is legyenek. Mint pl. ahogy a munkások megbuktatták a "Külvárosi legenda"-t. Köpeczi elvtársra is érvényes az a szabály, ha az ellenség meg van elégedve ezzel a területtel, akkor baj van. Mi azt szeretnénk hallani, hogy az ellenség szidja magát, mint ahogy a Munkásőrséget is szidják. Ha segítségre van szüksége mi tudunk adni, de ne a labdát dobjuk egymásnak. A Népművelési Minisztérium és a Könyvkiadó egyformán felelősek ezért a munkáért. El kell dönteni, hogy a határozati javaslat indulásnak el&séges-e. L e het, hogy vissza sem kell térni az ügyre. A VBnek vigyázni kell, mert mi kötve vagyunk a Politikai Bizottsággal ennél a jelentésnél. Se a pártszervezet, sem a könyvkiadás egymást ne csapja be. °««, G0SJ ^
