MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957

1957-10-07 8. öe. - 1957_VB 8/8

6 Trzr a lakásügyi nehézségeken és egy csomó lakásproblémát megoldjunk. Továbbá kárbavész a munkánk, amellyel takarékosságra szoktatjuk az embereket. Szeretném ha ezzel a kérdéssel a Pártbizottság is foglalkozna. Kapjanak minél több telket az üzemi dolgozók, főleg azok, akiknek a házépítésre már megvan a pénzük. Felvetik a dolgozok azt, hogy a maszekoknak, akiknek sok pénzük van sokkal könnyebb házat épiteni, mindenhez könyebben hozzá tudnak jutni. Egyetértek az iskolák pafcronálásanak kérdésével, de helytelenítem, hogy a Tanács előre megszabja, hogy mit kell a költségvetésbe bevenni pl, az Egyesült Izzónak 1 milliót akart a Tanács a nyakába varrd, tatarozás cimén. Mi nem igy képzeljük el a patronálást A Textiles és a többi szakszervezettel közösen alakítsunk ki egy programmot, melyben meg van határozva, hogy mit kell tenniök, mert eddig még csak a kezdeti lépéseket tették meg. Ha a jelentés nem is olyan alapos, mint ahogy ez a munka megkövetelné előbbre fogja vinni a munkát. Mióta az elvtársak kint voltak az üzemben mi is többet gondolkodunk azon, hogyan lehetne a nőkkel jobban foglalkozni. Kutatjuk, hogy mi érdekli őket ós igyekszünk azon a területen foglalkozni velük, hogy meg tudjuk őket nyerni a párt számára* Az üzemben túlnyomórészt nők dolgoznak, tehát a párt erősitése a nőkkel feltétlenül fontos. Kelen Béla elvtárs. A szakszervezet vidéken próbaszavazásokat csinál, hogy a 4 >a-os öregségi adóval meg lehetne-e oldani, hogy a régi dolgozók valamivel több nyugdijat kapjanak. pékány Sándor elvtárs. A mi területünkön is sokszor találkozunk azokkal a problémákkal, amelyek az anyagban fel vasnak vetve. Eléggé el van terjedve az a nézet, hogy a férfiak keressenek annyit, hogy el tudják tartani a feleséget, családot. Ez a kérdés az októbert megelőző néhány hónapban, de főleg az ellenforradalom alatt és után merült fel elég széles körben. Az ellenséges propaganda ezt a kérdést felszínen tartja. Mi azonban keveset beszélünk róla. Nyugat részéről hazug az a propaganda, hogy ott a nők nem dolgoznak. Egyes nyugati országokban szivesen dolgoznának a nők, hogy a család jövedelmét kiegészitség, ha volna munkalehetőség. Olvastam egy magyar disszidált levelét, aki Ganadában él, hogy 3'9°-os lázzal is bement dolgozni, mert félt attól, hogy kidobják és ha felgyógyul nem talál uj munkalehetőséget. 100 és 100 ilyen példa van, amelyen keresztül ezt be lehetne bizonyitani. Javasolom, hogy a sajtó ezzel foglalkozzon. Rengetek disszidált visszajött, aki el tudná mondani, hogy nyugaton milyen munkatempóban, milyen körülmények között dolgoznak. Női öltözőkről pl. szó sem lehet a férfiakkal együtt öltöznek. Ilyen példákon keresztül kell kiábrándítani az embereket. Ilyen konkrét támadó agitációval lehetne megsemmisíteni az elterjedt helytelen nézeteket. Brossurát is lehetne kiadni arról hogyan élnek a nők egyes nyugati tőkés államokban, gyarmati országokban. Sok szó esett az utóbbi időben a nők életkörülményeinek megjavításáról. Különböző helyi akciók vannak^ amelynek kezdeti eredményei vannak, de véleményem szerint ez a kérdés már megérett arra, hogy a Minisztertanács és a SZOT generálisan is foglalkozzon ezzel a kérdéssel. [ORSZÁGOS LEVÉtrAa •ka. ___ 1 _