MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957
1957-08-12 4. öe. - 1957_VB 4/36
M- állásfoglalásaiban; Ezek a Jelenségek döntősen a munkaügyi perekben ütköztek ki. így pl. a XVIII.kerületi Biróság előtt folyamatban volt munkaügyi perben a biróság megállapította a munkaviszony megszűnését a karhatalmi szolgálatra jelentkezőnél azon az alapon, hogy tényleges munkát nem végzett és a karhatalmi szolgálat nem azonosítható az alkotmányos kötelezettségen alakuló tényleges katonai szolgálattal. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957•évi 1-2 számú határozatával április 21-ón kimondotta,hogy a karhatalmi szolgálat tartalékon katonai szolgálatnak minősül. A konkrét ügyben egyébként a fellebbezési biróság korrigálta a hibát. Helytelen felfogás tükröződött vissza a 10/1956. /ZH.15./ Korm. sz.rendelet kapcsán is, amely levonni rendelte a kormány által jóvá nem hagyott többletbéreket és előleget. Itt a birák szemelőtt tévesztették,hogy a rendelet célja a tényleges munkateljesítmény nélkül kifizetett bérek egyrészének visszavételével a gazdasági helyzetnek a dolgozók közös érdekében álló mielőbbi stabilizálása volt, igy tehát ebből kiindulva kellett volna ki- értékelni,hogy a konkrét perekben valóban miniszteriális szervek ugyan, de nem az akkori kormány adott kifejezett utasitást a tobbletbérek kifizetésére, igy tehát figyelmen kivűl*lettek volna hagyandők a felettes szervek Írásos utasításai is. Ma már ebben a kérdésben a tanácsvezetőkkel történt megállapodás és a Legfelsőbb Biróság kollégiumi állásfoglalása után helyes álláspont uralkodik a Fővárosi Biróságnál. néhány helytelenül befejezett ügyben pedig a törvényességi óvás útjára léptünk. A problémák tömegét vetette fel a disszidálás ténye a polgári Ítélkezésben. Már januárban látható volt, hogy itt nem, elég a birói gyakorlat, hanem jogszabályi rendezésre van szükség. Kezdeményezésünkre is már február havában tárgyalások folytak az Igazságügyminisztériumban, de a jogszabály alkotás vontatóttsága miatt még május 18 és 25 napjain is ilyen problémákkal foglalkozott a Fővárosi Biróság kollégiuma és az adott lehetőségek között állási foglalt. Végűi is 1957. június ?-án megjelent az Elnöki Tanács 32. ssamu törvényerejű rendelete, amely sok vonatkozásban egészen eltérően szabályozott egyes kérdéseket. A Biróság! Határozatok júniusi száma ezzel kapcsolatosan 21 állásfoglalást tartalmaz, amelyek segítségével az eddig visszatartott ilyen tárgyú perek is most már folytathatók. Máig sem jutottak nyugvópontra az úgynevezett rehabilitációs és rosszkáder véleményes perek. A nehézséget az okozza,hogy egyrészről nem lehet teljesen elzárkózni a múltban elkövetett hibák miatt kárt szenvedett dolgozók snyagi jogi követeléseinek telje«sitése előlm - másrészről nem - lehet figyelmen kivül hagyni az ország teherbíró képességót sem. Xíem lehet tehát a munkatörvény alapján az átlag kereset mechanikus beszorzásával kiszámított kereset kiesést egyszerűen megítélni,mert még a kár enyhitési kötelesség figyelembevételével is súlyos tízezrekre rúgna a kártérítési összeg. De nem kívánatos és sokszor célra nem vezető az állitölag rossz véleményt nyilvánító funkcionáriusok sorának a kihallgatása sem. Eppec ezért kívánatos lenne a kilátásba helyezett, a problémákat áthidaló idevonatkozó mielőbbi törvényes ftlfc r ORS2AöOSL6VÉtfí«]
