MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957

1957-12-16 14. öe. - 1957_VB 14/10

4r En ha titkár lennék a következőt csinálnám lent az üzemben a termelés pártellenőrzése területén: A gyárigazgatónak megmondanám, hogy mind a ketten kommunisták vagyunk és vagyok a gazda, 0 pedgi a vezető. Ezért mindennap réggel feljövök és megnézem., hogy másnapra mire van szüksége. Melyik az a terület, amely gyenge és én ott kiállók a dolgozók elé és magyarázom, hogy mit kell tenni. Közben én magam is tanulók. Szét kell verni azt a szemléletet, hogy a gyárigazgató az ész, 6. oldja meg a problémát. A javaslatokkal azt akarjuk elérni - első lépésként - hogy a gazdasági és pártvezetés találkozzon. Az állami és pártvonal egyaránt felelős azért, hogy az országban mi lesz. A Pártkonferencia két fő feladatot tűzött a párt elé: ideológia, termelés. Ha a gyakorlat azt bizonyitja, hogy a jelentés alapján kidolgozott határozatok nem megfelelőek 1/4 év múlva ismét VB. elé fogjuk hozni és megtárgyalni. De feltétlenül tenni kell valamit, mert igy nem maradhat és ugy gondolom indulásként a tárgyalt anyag megfelelő lesz. Három osztály készitette a jelentést, hogy rossz-e az nem most bizonyitódik, hanem menetközben. Jelenleg jobbat nem tudtak az elvtársak adni. Hidasi elvtárs. •Az előterjesztéssel egyetértek. Latszik, hogy lelkiismeretes, jő munkát végeztek a jelentést készitő elvtársak. Néhány vállalatot' vizsgáltak csak meg, de a megállapítások általában megtalálhatók az üzemekben. Diósi elvtárssal szeretnék vitatkozni és a javaslatnak, is hibája: megállapítja, hogy a pártvezetőségek, VB-ok műszakilag, gazdaságilag nem eléggé felkészültek, ez bizonyos mértékig tartózkodást vált ki náluk, ugyanakkor a konzekvenciát a határozati javaslatban nem szűrtük le. Komoly tennivalók vannak azon a területen, hogy az igazgatókat megtanitsuk a gazdasági munka pártszerü végzésére. Ugyanakkor azonban szükséges, hogy a pártszervezetek, VB-ok, politikai vezetők is ismerjék meg a vállalat gazdasági problémáit összefüggésében. Nem értek egyet Diósi elvtárssal abban, hogy az igazgatóknak jobban kell tudni a gazdasági kérdéseket, mint a párttitkároknak, mert addig a termelés pártellenőrzésének nagyobb eredményét nem várhatjuk, mig a párttitkárok át nem tekintik a vállalat egész gazdasági helyzetét, A bátortalanság véleményem szerint abből fakad. Az 1958. évi tervet átbeszéltem a hozzám tartozó vállalatokkal, ezen a megbeszélésen résztvettek a párttitkárok és ÜB. elnökök is. Nem tapasztaltam, hogy 1-2 kivételtől eltekintve ismernék a gazdasági vezetés kérdéseit, problémáit. Nem tudtak hozzászólni, állástfoglalni. A létszám, önköltség kérdésében kiállták, állástfoglaltak ugy, hogy "jaj nehogy 10 embert el kelljen küldeniök". Ahhoz, hogy a párttitkár a vállalat gazdája legyen múlhatatlanul szükséges, ORSZÁGOS tEVÉLTAfí A