MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957

1957-12-02 13. öe. - 1957_VB 13/22

- 6 A diákok egyrésze megjelent nálam, megvoltak sértődve és azt mondták, hogy rúgassam ki a professzort. Megmondhattam volna, hogy a fene egye meg, dobják ki, ha én ennek péklegény vagyok és nem államminiszter. De nem ez a mód. Majd ha kimegyek újra az egyetemre, meg fogom kérdezni, hogy szereti-e a professzor ur a kiflit és a kenyeret. Mert akkor becsülje meg azt, aki süti. A fizikai munkát kezdik lebecsülni ebben az országban. Meg kell mondani a fiataloknak, hogy ezalatt a két hét alatt legalább olvassanak egy pár szép könyvet. Ajánljanak nekik szinházat, könyveket. Kelen ás Méhes elvtársaknak meg kell vizsgálni, hogy szervezetileg mi az, amit a KISz-nek segiteni kell. Ez azonban a munkának csak egy része. A másik része, hogy az elvtársak mondják meg a KISz-ből, hogy mihez kérnek segitest. Mondják meg nekünk, hogy hova menjünk ki és oda megyünk, ahol súlyos a helyzet. Ennek a1 apján kezdünk el dolgozni. Ugy vagyok az ifjúság kérdésével, mint a nok kérdésével. Ha mi ezt a két területet jól megoldjuk, a budsg)esti hangulatot is meg tudjuk változtatni. Kern félni fognak tőlünk, hanem tisztelni fognak bennünket. Befejezem a gondolatsort a következőkkel: Nincs szülő, aki ne aggódna a.gyermekéért. Nem azért, hogy nem lesz ennivalója, hanem a jövőjéért aggódik. Ha mi ezen a vonalon produkálni fogunk valamit, akkor akaratlanul is magunkhoz húzzuk a szülőket. is akkor a szülők hatást gyakorolnak a gyermekeikre. Beszélgettünk Aczél és Ortutay elvtárssal, hogy mi volt az oka annak, hogy október 23-án mindenki az iskolában és azegyetemen volt. Abban állapodtunk meg, hogy elsősorban a félelem, másodsorban a szülő, aki azt mondta, hogy menj be fiam, jobb igy, harmadsorban a kiváncsiság, hogy na bejön ez a pia, vagy nem? Mikor mi 12 óra felé bevonultunk, elég nagy volt a csodálkozás. Azt hitték, hogy d« miután délelőtt nem mentünk, talán már nem is megyünk.Ez* azt jelenti, hogy amit Ígérünk, azt mindig be kell váltani, különösen ha az ifjúságról van szá. Kelen Béla elvtárs: Ahogyan Méhes ás Venáczi elvtársak is, én is az anyaggal kapcsolatban tartottam csoportos beszélgetéseket, egyetemistákkal, KISz. vezetőkkel, tanárokkal, tanársegédekkel, akik ezzel a munkával foglalkoznak. A következő, amit az anyaghoz hozzá tudnék tenni é s ami talán Marosán elvtárs aggodalmára is választ adna. Jelenleg, ami az egész egyetemista társaságra jellemző az, hogy szorgalmasabban tanúéinak, mint tavaly .