MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989
1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/117
- 116 Köszönöm, szépen! Szeretném bejelenteni, hogy Császár György elvtárs a VII. kerületből írásban adta le hozzászólását. Hozzászólása következik Angyal Ádám XIII. kerület. Angyal Ádám : Kedves Elvtársak! A XIII. kerület nevében szólók, pontosabban az ottani kerületi küldött--társaim bíztak meg, de mi saját magunban egy saját platformot terveztünk. Azért mondom ezt el.mert ennek a platformnak a többihez képes van talán egy erős oldala. Éspedig az, hogy mi a munkásokat a munkásokhoz való viszonyunkat talán határozottabban mertük megfogalmazni mint. mások. Azért mondtam ezt el, mertGidai Erzsébet hozzászólása arra késztet, hogy igazat adjak neki. Mi csinálhatunk egy nagyon szép, szellemes,, pontosan fogalmazó korrekt programot. Ha úgy tetszik üzenhetünk a Kongresszusnak, de annak végrehajtásában, hát ha az eddigi módszereket alkalmazzuk akkor ez a program ugyanúgy semmivé fog válni, mint az eddigi munkánk. Ezért a hozzászólásomban arra szeretnék koncentrálni, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a mi pártunk visszanyerje tekintéjét. Magyarországon nem elsősorban a párton belül, hanem a magyar nép előtt. Úgyvélem, hogy néhány lépést ebből íreg lehet fogalmazni. Ez lehet, hogy fájdalmas dol.og, de biztos vagyok benne ha nem vállaljuk, nem éljük át, akkor hiába a leggyönyörűbb program nem fognak hinni nekünk. Az egyik ilyen az a történelmi utunk című dokumentummal függ össze. Csak szembe kell azzal nézni, hogy a mi pártunk vezetése, irányítása, kormányzása a párt--állam léte alatt hatalmas károkat okoztunk a magyar népnek, a magyar nemzetnek, a magyar gazdaságnak, magyar családoknak , magyar állmapolgároknak. Ezért megkell követnünk a magyar népet. Ezt tettük elsősorban azzal, hogy elvesztette a párttagság a kontrolját, ellenőrzését a párt vezetése felett ;a párt vezetése önnön hatalmi céljait szolgálta é s így kerülhetett sor erre a visszás helyzetre. Második lépésként valószínű, hogy megikell követnünk a volt tömegbázisunkat a magyar munkásságot a magyar munkából élő embereket. Mert elhagytuk Őket, megcsaltuk Őket, nem az Ő érdekeiket képviseltük,, és olyan helyzetet teremtettünk, hogy az átalakulás legnagyobb terheit is ennek a rétegnek kell majd a vállára venni, ha akarjuk ha nem. /A1
