MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/107

- 106 Hogyan lesz a programtól mozgalom. Talán szabad nekem is a képes beszéd eszközével élni, amikor saját érzelmi értékválságomról beszélek. Az utóbbi másfél évben fokozatosan jöttem rá, hogy az mintegy 20 évig sokkal inkább hitem, kanonizált vallásom volt, ugyan egyre szaporodó eretnek gondolatokkal, mint tudományos meggyőződésem. Az én személyes krizisem persze a párt szempontjából érdektelen, de 10 ezrek vannak ezzel így. Ugy kellene cselekednünk, hogy a tudományos meggyőződésű reform mozgalom semmiképpen sem, a vallásosak minél kevesebben, és csak a bigott oltárkép-imádók menjenek el a pártból, de azok se kiűzessenek, kivéve persze az alkotmányos-alapelveinket sem elfogadókat. Szent meggyőződésem, hogy itt és igy kell meghúzni azt a bizonyos"kopernikuszi-cezurát" a lapospártiak között. Mert az első cél az úton nem a választások megnyerése elvtársak, hanem a mozgalom együtt-tartása! A mindenki által elfogadható plattform-minimum ma a mozgalom együtt-tartása és az akcióegység kialakítása lehet. Nem baj, ha nem együtt megyünk, csak egyfelé menjünk és ne meneküljünk. A fenti célhoz a legfontosabb feltétel, a politizáló aktíva állandó személyes jelenléte a tagság közt,egymást marcangoló viták időtöltése helyett. A lényegi kérdés nem az, hogy a munkahelyről a lakóterületre helyezzük át a politikai munka súlypontját, hanem az, hogy a tagság közé helyezzük át, és ne párezer ember egymás közt politizáljon. A tagság igenis várja az orientálást és tagság nélkül nincs se párt se aktíva, se megegyezés. A múltat pedig nem állásfoglalásoknak kell megítélni, hanem nyilvánosságra hozott tények alapján kinek-kinek saját magának, kikínlódva. A lényeg az, hogy akik ma különbözőképpen ítéljük meg a múltat, ne taszítsuk ki egymást. A megbocsátás útja valóban nehéz, de nem is kell feltétlenül végigjárni, mert nem az elesettek mindegyikének kell megbocsátani, egyik oldalról sem, hanem egyJÓI