MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/46

Csiga László /2. A munkások szükségleteinek rangsorában első helyen ma kétségtlen a megfelelő kereset áll. E mögött azonban szorosan ott van az igény a megfelelő tartalmi és szervezett munkára és a társadalmi, az erkölcsi elismertségre. A vezetésen múlik, hogy ezekre a valóságos érdekekre épitve az embereket és brigádokat a jobb teljesítményekben, a jobb minőségi munkában tegye érdekeltté. Ma a munkaversenyben nem hiszem, hogy az anyagi ösztönzés lenne a domináns, hiszen egy mgasabb cimért küzdő brigádnak tagonként 200 normaórát - tizenharmadik hónapot - kell teljesítenie. Ebből a visszatérítés nagyon távoli, miminális és főleg bizonytalan. Bizonytalan, hiszen elég a brigádban egy igazolatlan mulasztás, vagy egy társadalmi tulajdon elleni vétség, és az egész kollektiva elesik ettől a minimális visszatérítéstől is. Persze még mindig jobb ha az ilyen esetek korlátozzák a magasabb cimet elérő brigádok számát, mint ha központilag megszabjuk, hogy ebben az üzemben mennyi vállalati kiváló brigád lehet, függetlenül attól, hányan teljesítették a követelményeket. Uj módszerekre és szemléletre van tehát szükség. Ugy gondolom, a hagyományos formánál sokkal hatékonyabb lehet a szocialista szerződések uj formája, amely rögziti az elvégzendő feldatot, annak határidejét, a munka dijazását és a kifizetések feltételeit. Az egyik 1983-as SZOT határozat kimondja, hogy a "munkaverseny kétoldalú kötelezettségvállalás, ahol az egyének és kollektivák a többletteljesítmény elérését, a gazdasági vezetők, a teljesítmény szervezési- és érdekeltségi feltételeinek biztosítását vállalják". E megfogalmazás lehetővé teszi, hogy a brigádok és egyének év közben konkrét, célirányos feladat elvégzésére vállalkozzanak és teljesités esetén arányos, anyagi ösztönzésben részesüljenek. 46