MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/78

ti Szirtes Veronika/2. Sokszor mondjuk el, hogy mi az ami változásra szorul. Mi fiatalok pedik különösen igy vagyunk ezzel. S ráadásul ki pzért, ki azért a változpst gyorsan, sőt azonnal akarja. Miért beszélek erről? A kongresszust előkészitő fórumokon a Tungstram, illetve a IV. kerület pártértekezletén módomban állt sok ember, sok fiatal véleményét hallani és olvasni az Írásos dokumentumokat. Olyan érzésem keletkezett közben, amely miatt muszáj volt elgondolkoznom azon, hogy ha ennyi erőfeszités történt, már pedig történt, akkor valamiféle baj van, mely gyakran és elsősorban a saját korosztályom beszél arról a családban, üzemben, vagy másutt, sokkal rosszabb a helyzete, mint évekkel ezelőtt volt. És amikor ez jutott eszembe, elkezdtem végiggondolni saját életem legutóbbi ötéves szakaszát. Furcsa, vagy inkább termesztés, hogy minden olyan nehézséggel találkoztam, amelyet valamennyi fiatal elmond ha véleményt kérnek saját maga, vagy a társadalom jelenlegi helyzetéről. Mi történt tehát velem. 1980-ban mentem férjhez, azaz családalapitó fiatal voltam 20 évesen, betanitott munkása voltam akkor is a Tungstramnak, hiszen csak a 8 általános elvégzéséről volt bizonyitványom, bár utolsó évét jártam munka mellett a gimnáziumnak. Munkahelyi környezetem, a KISZ szervezetem közössége az a munka amit ott vállaltam, ébresztett rá igazán arra, hogy nem állhatok meg azon a tudásszinten, amiről valaha azt képzeltem, elég nekem. Családalapitóként, munka mellett nem volt valami vidám dolog a tanulás, de nem akartam lemaradni. 1980-ban mentem férjhez, anyagilag nem álltunk valami jól és férjem édesapjánál laktunk. Nagyon spóroltunk és biztunk abban, hogy nemcsak papiron szereplő elvek azok, melyek a munkásépitési akciók keretében épülő lakások elosztására szólnak a Tungstramban. 1981-ben megkaptuk a lakást, hadd ne mondjam el kitől és mennyit kértünk kölcsön, hiszen gondolom mindenkinek van erről fogalma. De megvolt a lakás, ahova 1982-ben hazavihettük az akkor megszületett kislányunkat. Sokmindent megváltoztattunk, ebbe beletartozik az életmód és a munkakör is. Férjem, aki beállitó műszerész a Tungstramnal sok munkát vállalt, majd mióta GMK van az üzemben, ott is dolgozik. Mondjam azt, hogy ez nem jó a családnak, nem mondhatom, mert az azóta eltelt idő alatt a lakásunk otthonná vált s már nem kell arról beszélni,hogy azért járunk farmerba mert szeretünk lezserül öltözködni, hiszen már telik