MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985
1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/218
tásában növekvő szerepre tesznek szert a fejlődő, el nem kötelezett országok, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak. Az elmúlt évek negatív nemzetközi fejleményei ellenére nem alakult ki közvetlen világháborús veszély, és nem következett be jóvátehetetlen törés a kelet-nyugati kapcsolatok egészében. Fennmaradt a világ békéjének legfőbb biztosítékát jelentő globális katonai erőegyensúly a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség között. A nemzetközi helyzet további romlásának megakadályozásában meghatározó szerepet játszott a szocialista országok békepolitikája. A szocialista közösség kezdeményezőén lépett fel a fegyverkezési verseny megfékezéséért, a katonai szembenállás szintjének csökkentéséért, a vitás nemzetközi kérdések tárgyalások útján való rendezéséért, a kelet-nyugati párbeszéd folytatásáért. A szocialista közösség országainak összehangolt erőfeszítései jól szolgálták a világbéke megvédését. A Varsói Szerződés Szervezete jelentős nemzetközi politikai és katonai tényező, a történelmileg kialakult katonai erőegyensúly megőrzésének legfőbb biztosítéka. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés Szervezete az elmúlt években is átfogó kezdeményezések egész sorát tette a világháborús veszély elhárítására, a nukleáris és hagyományos fegyverzet korlátozásának előmozdítására, a katonai szembenállás lehető legalacsonyabb szintre való csökkentésére. Az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvére alapozott nagy horderejű javaslataikban többek között szorgalmazták, hogy tiltsák be az atomfegyverek további gyártását, illetve kipróbálását; az Amerikai Egyesült Államok - a Szovjetunióhoz hasonlóan vállaljon kötelezettséget, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert; akadályozzák meg a világűr katonai célú felhasználását; semmisítsék meg a vegyi fegyvereket az európai földrészen. Jelentős kezdeményezés volt, hogy a Varsói Szerződés Szervezete egyezményt ajánlott a NATO-nak: kölcsönösen mondjanak le az erőszak alkalmazásáról, és állapodjanak meg a békés kapcsolatok fenntartásáról. Sajnálatos, hogy az Amerikai Egyesült Államok, az Észak-atlanti Szövetség mind ez ideig nem adott pozitív választ ezekre a javaslatokra, és továbbra is a katonai erőegyensúly megbontására törekszik. A szocialista országok erőfeszítéseivel találkoznak azoknak a reálisan gondolkodó polgári politikai tényezőknek, felelős államférfiaknak a törekvései, akik elfogadják, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű alternatívája. Változatlanul fennáll, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok népei kölcsönösen érdekeltek a világbéke megőrzésében, az emberiség fennmaradását fenyegető veszélyek elhárításában. Az enyhülési politika folytatását segíti, hogy továbbra is érvényben vannak a szocialista és tőkés államok közötti két- és többoldalú megállapodások, és működnek az európai biztonság és együttműködés fórumai. A nemzetközi erőviszonyok alakulását jelentősen befolyásolja a fejlődő országok küzdelme, melyet a politikai-gazdasági függetlenségért, ennek megszilárdításáért, valamint a társadalmi felemelkedésért folytatnak. Népeik mind határozottabban síkraszállnak, hogy felszámolják a gyarmati múlt maradványait, s külső beavatkozástól 6 Z/i
