MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/77

A fővárosi népességszám növekedési üteme az elmúlt években tovább mérséklődött. 1984. január 1-én a főváros 2064,4 ezer lakost számlált, mindössze 3,7 ezerrel többet, mint a tervidőszak elején. A népességszám korábbinál jóval lassúbb ütemű növekedése az élveszületések és a halálozások egyenlegének kedvezőtlen alakulásával függött össze. A főváros és a vidék közötti költözésekből származó népgyarapodás ugyanis felülmulta az előző tervperiódusban kialakult átlagot. Az élveszületések száma viszont - az 1974-1975. évi ugrásszerű emelkedést követően - egyre jobban csökkent, a halálozásoké pedig számottevően nőtt, s 1978 óta minden évben jóval magasabb volt, mint az élveszületéseké. A születések számának visszaesésében a szülési kedv lanyhulása játszotta a meghatározó szerepet, de kedvezőtlenül alakult a szülőképes korú nők kisebb korcsoportok szerinti összetétele is. A halálozások számának növekedése pedig - az időskorúak számának gyarapodásán tul - a halálozások gyakoriságának a fiatalabb korcsoportokban bekövetkezett emelke'désével függött össze. A népesség számának összességében csekély módosulása mögött eléggé jelentős összetételbeli változások húzódtak meg. A gyermekkoruak száma - a korábbiaknál lassúbb ütemben ugyan, de - az 1980. év végihez képest is emelkedett. Közülük azonban csak az általános iskolás korúak száma nőtt, a bölcsődés- és az óvodáskoruaké folyamatosan mérséklődött. A munkavállalási koron felüliek száma is gyarapodott, s a növekedés az egészségügyi és szociális ellátást leginkább igénylő idős korosztályokban volt különösen jelentős. A munkavállalási korú népesség száma viszont tovább csökkent: 1984 elején 1177 ezer volt, a 3 évvel korábbinál 0,6 %-kal, az 1979. év elejinél pedig 2 %-kal kevesebb. Viszszaesett továbbá a munkavállalási koron tul aktiv kereső tevékenységet folytatók száma is, s az elmúlt években már a napi ingaforgalomból származó munkaerő-nyereség is megcsappant. 1984. január 1-én a főváros szocialista szektorában - a kisszervezeteket nem számitva - 155,4 ezer naponta bejáró vidéki lakos dolgozott, 8 %-kal kevesebb, mint 5 évvel korábban. A főváros belső és külső munkaerőforrásainak további szűkülése nyomán, valamint a kisszervezetek létrejöttével, illetve a magánvállalkozások kibővülésével összefüggésben a főváros szocialista szektorában foglalkoztatottak száma a korábbiaknál és az országosnál is nagyobb arányban, 5 év alatt 10 %-kal, 1069 ezer főre csökkent. A főváros munkaerőhelyzetében korábban kialakult feszültség az utóbbi években - a mérsékeltebb ütemű gazdasági fejlődéssel összefüggésben, illetve a munkaerő-gazdálkodás javitását célzó intézkedések nyomán - némileg enyhült. A munkaerő-kereslet és -kinálat közti kellő egyensúly azonban nem jött létre, s ebben az is szerepet játszott, hogy az élőmunka-felhasználás hatékonyságának növelése terén a kivánatosnál lassúbb volt az előrehaladás. 14