MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/13

emelkedtek, ugyanakkor ez a lakások használati értékében nem tükröződik. Az építőipari vállalatok és a szövetkezetek teljesítmény-csökkenése mellett a házilagos és a magánépítők tevékenysége fokozatosan növekedett. A kapacitások nagyságát jellemzően meghatározó fizikai létszám a tervezettet meghaladóan mérséklődött, döntően a beszámolási időszak első éveiben. A létszámcsökkenés ütemét azonban szervezéssel, műszaki, technikai fejlesztéssel nem sikerült ellensúlyozni. A rendelkezésre álló létszám összetételében és felkészültségében is kedvezőtlenül változott. A szakmai utánpótlás, a szakmunkástanuló-képzés mind mennyiségileg, mind összetételében kedvezőtlen, e téren kevés előrehaladás történt. A beszámolási időszak kezdetére befejeződött teljesítménybővítő fejlesztések meghatározó műszaki színvonalemelkedést eredményeztek. Ezek alapvetően azonban csak a nagyobb beruházási igények jó minőségű kielégítését szolgálják. Jelentős elmaradás mutatkozik a felújítási, illetve a befejező munkák kisgépesítése, műszaki fejlesztése terén. A beruházási folyamat egyszerűsítése, az építési feladatok rugalmasabb megoldása érdekében egyes területeken megkezdődött a vállalkozók versenyeztetése. Ahol túlkínálat alakult ki (mélyépítés, kommunális építés, egyes felújítási területek), ott a piaci szabályozók pozitív eredményeket is hoztak. Ahol viszont a piac feltételei (kapacitásegyensúly vagy kínálati többlet) nem alakultak ki, ott a fiktív versenyek döntően árfelhajtást eredményeztek, többletteljesítmény, illetve kapacitásnövekedés nélkül. Úgy ítéljük meg, hogy a tömeges lakásépítésben a kivitelező vállalatok és az építéstechnológiák monopolhelyzete miatt nem a vállalkozók versenyeztetése a járható út. A kivitelező szervezetek gazdálkodása valamelyest feszesebbé vált. A termelőberendezések és gyártóbázisok kihasználása azonban változatlanul alacsony színvonalú. Még mindig jelentős az anyagpazarlás, a szervezetlen, laza munkavégzés; hosszú a kivitelezési idő, ugyanakkor az ebből eredő indokolatlan költségek többsége elismertethető az árakban. A minőség lassú javulása nincs összhangban a rendelkezésre álló műszaki háttérbázissal, valamint a növekvő árakkal. A fővárosi székhelyű közlekedési vállalatoknál a gazdasági növekedés ütemének mérséklődése és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szűkülése az áruszállításban, az üzemanyag- és szállítási tarifák 14 emelkedése pedig a személyszállításban okozott kisebb kereslet-csökkenést. A személyszállításban az utazási igények mérséklődése, illetve átrendeződése elsősorban a távolsági személyközlekedésben számottevő. Az 1982-ben végrehajtott 100— 120%-os díjtételnövelés csökkentette a szolgáltatást igénybe vevők körét, és módosította az utazási szokásokat. Az áruszállításban az igények növekedésének mérséklődése a vasúti és a közúti közlekedést egyaránt érintette. Ennek ellenére a fuvarkereslet ingadozása, valamint a vasút szervezési és munkaerőgondjai miatt az időszakos torlódás, a szállítási feladatok sorolása nem szűnt meg. A főváros tömegközlekedése jó színvonalon kielégítette a stagnáló utazási igényeket. A szolgáltatás színvonalának fönntartásához azonban évről évre növekvő állami árkiegészítésre volt szükség. A felszíni tömegközlekedésben lényegében befejeződött a villamos járműpark rekonstrukciója, így a fővárosi tömegközlekedés alapvetően korszerű járműparkkal rendelkezik. A fejlesztési források csökkenése miatt azonban több közlekedési beruházást csak a tervezettnél később lehetett befejezni, és a csökkentett autóbuszbeszerzések miatt nőtt az autóbuszpark átlagos életkora. További gondot jelent a BKV-nál ismét növekvő létszámhiány, amelynek enyhítéséhez a vállalati erőfeszítéseken túl központi intézkedések is szükségesek. A taxiközlekedésben a kereslet változása és a magánszektor gyors fejlődése a verseny kibontakozásához vezetett. A taxisok szolgáltatásaik bővítésével, megújításával alkalmazkodtak a változó piaci és gazdálkodási követelményekhez. Kedvező irányú fejlődés következett be a lakosság igényeinek kielégítésében. A nemzetközi idegenforgalomban hozzánk érkező külföldiek által az országban eltöltött napok közel 40%-a, a bevételek 55%-a a fővároshoz kötődik. Az elmúlt öt évben döntő változás történt a főváros szálláskapacitásának fejlesztésében. Budapest szállodahálózata 12 egységgel, mintegy 6500 férőhellyel bővül, ami 2/3-os emelkedést jelent. A főváros ellátottsága olcsó és középkategóriájú szálláshelyekkel azonban továbbra sem kielégítő. Az új budapesti kemping építése még csak az előkészületeknél tart. Erősödött a Fővárosi Tanács „idegenforgalmi gazda-szerepe", javult az irányítás, a koordináció. Bővültek a külföldiek fogadásának egyéb feltételei is, a vendéglátás, a kultúra, a sport területén. /3