MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/10

ban is tömegesen és eredményesen vettek részt a budapesti vállalatok, szövetkezetek, intézmények dolgozói. A munkaverseny ma is a dolgozó társadalom egészét átfogó, széleskörű mozgalom, tükrözi a dolgozók elkötelezettségét, az MSZMP politikájával történő azonosulást, ugyanakkor számos, formális elem terheli. A közel 39 ezer brigádba tömörülő 427 ezer dolgozó jelentős szerepet vállalt a gazdasági feladatok megoldásából. A munkaversenyben résztvevő kollektívák magatartása kedvezően befolyásolta az adott vállalat légkörét, az egész társadalom körzérzetét. A vállalatok, brigádok nagy többsége teljesítette vállalásait. Alkalmazkodtak a változó körülményekhez, az új feladatoknak megfelelően menetközben is módosították felajánlásaikat. A kerületfejlesztés érdekében szervezett társadalmi munkában, kommunista műszakon is tömegesen vettek részt a dolgozók és a tanulók. A pártszervek és -szervezetek rendszeresen foglalkoztak a munkaversennyel. A mozgalom tapasztalatainak, eszközrendszerének és a gazdálkodás mai feladatainak átgondolt összekapcsolásával reális programokat adtak a vállalati kollektívák és brigádok számára. Tevékenységük hozzájárult a XIII. kongresszus és felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaverseny eredményeihez. A pártértekezlet óta eltelt időszakban a főváros ipara fejlődött, folytatódott szerkezetének átalakulása. A Budapesten települt ipar szerepe az ország iparában kissé csökkent, jelenleg a foglalkoztatottak száma alapján részaránya 23%. A budapesti székhelyű szocialista iparban az 1984. évi termelési volumen a négy évvel korábbit mintegy 7%-kal múlja felül. A Budapesten települt iparban a termelés minden évben csökkent, csak 1984-ben növekedett. Az 1984-ben előállított termékmennyiség az 1980. évinél 3—3,5%-kal alacsonyabb. Az egyes ipari ágazatok, szakágazatok fejlődése differenciálódott. A termelés alakulását alapvetően a bel- és külpiaci lehetőségek, az anyagellátás, a munkaerőhelyzet, valamint a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodóképesség határozta meg. A híradás- és vákuumtechnikai ipar, a nyomdaipar és a vegyipar termelése minden évben növekedett, tartósan csökkent a villamosenergia-ipar, a kohászat, a gép-gépiberendezés-ipar, a könnyűipar csaknem valamennyi ágazatának és az élelmiszeriparnak a termelése. Az exportteljesítmények a beszámolási időszak egyes éveiben és a különböző szakágazatoknál eltérően alakultak. Az ipari export — az 1980. évet kivéve — minden évben növekedett. Az időszak egészét tekintve — a kohászat és a könnyűipar kivételével — valamennyi ágazat növelni tudta külkereskedelmi értékesítését. Javult a külkereskedelmi és a termelő vállalatok közötti információáramlás, nőtt a közös érdekeltségen és kockázatviselésen alapuló forgalom aránya. Az utóbbi években több fővárosi iparvállalat önálló külkereskedelmi jogot kapott. Korszerűsítették a vállalatok egy részének belső szervezetét, ennek lényege a szervezeti és döntési jogkörök decentralizálása, a gazdálkodási önállóság erősítése volt. A külkereskedelmi vállalatok az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tettek a nem rubel elszámolású export növelésére. Felülvizsgálták külpiaci munkájukat, lépéseket tettek új piacok feltárására és bekapcsolására, növelték részvételüket a külföldi kooperációkban, ami segíti a műszaki fejlődést és hozzájárul új exportárualapok létrehozásához. Ennek ellenére 1980—82 között az élesedő nemzetközi verseny, valamint a piacképes termékek hiánya a nem rubel elszámolású export csökkenéséhez vezetett. Ebben elsősorban a versenyképes termékek alacsony részaránya, a külkereskedelmi munka színvonala, az alacsony jövedelmezőségű termékek exportjának visszafogása és esetenként az exportcikkek[gyártásához szükséges import csökkenése játszott szerepet. 1983—84-ben az erőteljesebb ösztönzés eredményeként a budapesti vállalatok is fokozták erőfeszítéseiket a tőkés export növelése, illetve a további csökkenés megakadályozása érdekében. Ez elsősorban a kohászati, a vegyipari, a könnyűipari vállalatok körében járt eredménnyel. A jelentős volumenű nem rubel elszámolású exportot teljesítő gépipari vállalatok értékesítési lehetőségei kisebbek lettek. Ennek ellenére a beszámolási időszakban a fővárosi ipar túlnyomó többségét képviselő feldolgozóipari vállalatok tőkés exportja az országos feldolgozóipari átlagot meghaladó növekedési ütemet ért el. A budapesti iparvállalatok értékesítésében jelentős részarányt képvisel a szocialista export. A fővárosi gazdálkodó egységek kiemelt feladatuknak tekintették az államközi szerződésekben rögzített kötelezettségek teljesítését. Az elmúlt évek során a rubel elszámolású export összetétele is korszerűsödött, nőtt a magasabb színvonalú, értékesebb gyártmányok részaránya. A kivitel volumene főként a gépipari termékek körében nőtt. A belföldi értékesítés alakulását a korábbiaknál JKO